Sokszor azt mondják, hogy a politikusok, megyei vagy városi elöljárók nincsenek tekintettel ránk. Ez tévedés. Ha kimegyek az utcára, mindenhonnan rám tekintenek. A kampányolók meg úgy járják az utcákat nálunk, mint Brassóban a medvék. Igaz, a brumik már a házakhoz is bejárnak.
Bementek egy tömbház lépcsőházába. De illedelmesen viselkedtek, és nem kopogtak vagy dörömböltek be senkihez. Én most attól félek, hogy a plakátragasztók tanulnak tőlük, és bátorságot vesznek a házaláshoz is. Kitapétázzák lakásom falát plakátokkal. A jelöltek is sok helyen megfordultak. Várom, hogy becsengessenek hozzám is. Ha megkérdezik, mit szeretnék, megmondom, hogy a kertben lenne tennivaló elég, sőt, még az udvaron is. Már így is megkönnyítették az életemet. Reggel, mikor felkelek, és kinézek az ablakon, mindig az eget szoktam kémlelni, hogy tiszta-e? Most kinézek, és látom felhőtlen arcát két jelöltnek négy-négy példányban a szemben levő kerítésen. Megváltozik a város arculata. Minden rossz kerítésre, meszeletlen falra, ronda villanyoszlopra, egy-egy sokat ígérő jelölt arcmása kerül. Az lenne a jó, ha majd a győztesek képeinek építenének egy hatalmas pannót. És a fényképük kinn maradna mandátumuk végéig. Az emberek, mint búcsúra, oda járhatnának. Abban az esetben, ha a választási sikert elért elöljáró betartja ígéreteit, akkor előtte kalapot lehetne emelni. Ha meg nem, akkor le lehetne köpni. Egy köpés, mondjuk, tíz lej. Ebből aztán meg lehetne valósítani azt, amit a megválasztott elmulasztott. Az is nagyon jó, hogy ennyi hirdetés van az újságokban. Hamar ki tudom olvasni. Jelöltekből a felhozatal nagy, mint zöldségből a piacon. Van szakállas, szemüveges, bajszos, és szakállas-szemüveges is. Nekem mégiscsak az akupunktúrás vagy presszopunktúrás reklám tetszik. Az a fej, amelyiken az erények pontjai vannak bejelölve. Ha megnyomjuk az orrát, és lágy, azt jelenti, nem mond igazat. A választóknak csak a közelébe kell férkőzniük. És nyomogatniuk. Minden meg van jelölve, csak a füle nem. Pedig azt milyen jól lehetne huzigálni. Most csak a bajszát lehet. Attól nő a virtusa. Addig, míg mi egymással tusakodunk, és jól széthúzunk, a románok összetartanak. Vannak, akik Budapestre mennek segítségért. A románok meg Bukarestbe, és a tévén keresztül kampányolnak, haza. Felemlegették azt (amit valóban mondtak egyesek), hogy a magyarok azért nem fejlesztették a megyét, nehogy a munkaerő-szükséglet pótlása miatt megváltozzanak az etnikai arányok. Ők viszont fejlesztenének. Nem félnének az etnikai tömb fellazulásától. Tudják, ha összetartanak, és elmennek szavazni, esélyük lesz a megyeitanács-elnöki szék elnyerésére. És akkor is, ha mi nem megyünk el szavazni.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
