Sokan most mindenfélét kitalálnak, mondván, nem is beteg, csak szimulál, és lemondásának oka, hogy faséban van az államelnökkel, Iohanisszal. Pedig lehetséges, hogy a sokunkat gyakran utolérő kétoldali munkaundor gyötri, a sok gond megfeküdte gyomrát, megcsömörölt, vagy csak fáj a könyöke, és ezért nem tud íróasztalára felkönyökölni.
A mostani külföldi hírszerzésben, elhárításban, sajnos, nem lehet olyan nagy eredményeket felmutatni, mint amilyeneket a Securitate külügyi szolgálata tudott 1989 előtt. Azok voltak a régi szép idők! Akkor hírszerzőink olyan hírhedt alakokat tudtak megszerezni és beszervezni maguknak, mint amilyen a világhírű terrorista, Carlos, a Sakál volt, aki megrendelésükre megoldotta a Szabad Európa Rádió elleni 1981-es robbantást. Őt állítólag még hét román disszidens meggyilkolásával is megbízták. A hírszerző szolgálat sikeresen szervezett  külföldön emberrablásokat, gyilkosságokat, és hatékonyan foglalkozott ipari kémkedéssel, de kereskedelemmel is. Dolgozott a szászok és zsidók exportálásán, ami jó pénzt hozott Ceauşescu konyhájára. Hatékonyan ügyködött a külföldre szökött disszidensek fenyegetésén, kompromittálásán, elhallgattatásán is.
Azokban az időkben látványos hőstetteket lehetett végrehajtani. No, de ma?
Most már nincs, kit eladni külföldre, mert nem maradt senki, akiért pénzt adna Németország vagy Izrael. Esetleg az Európába irányuló embercsempészetet vehetné kezébe a külügyi hírszerzés, mert azért akár Merkel kancellár asszony dicséretét is kiérdemelné. Disszidensek, akik külföldre mennek dolgozni, annyian vannak, hogy azok mindenikével nem bírnak foglalkozni. Ipari kémkedésre nincs szükség, hiszen jönnek hozzánk külföldi cégek, akik egész gyárakat és új technológiákat hoznak ide. A régi kémszolgálat Románia számára rendkívül fontos volt. Ezért, ha valaki elárulta a céget, mint egyik főnöke, az 1978-ban Amerikába szökött Pacepa, azt távollé­tében hazaárulásért rögtön halálra ítélték. Sajnos, rajta az ítéletet nem sikerült végrehajtani. Halálbüntetését ugyan felfüggesztették 1999-ben, de máig is bűnösnek tartják.
Most MRU még azt sem tudta elérni, hogy megvesztegesse, és így elhallgattassa a chişinăui amerikai nagykövetet, aki Nagy-Románia ellen szónokolt, vagy a bukarestit megakadályozza abban, hogy a nem létező Székelyföldre látogasson és ott a székely zászlóval fotózkodjon. Elhárításunk nem tudta meghiúsítani, hogy egy izraeli vállalkozás, a Black Cube (Fekete Kocka) ne szaglásszon a korrupcióellenes ügyészség főnöknője, Laura Codruţa Kövesi után. MRU-ra az első követ Kövesi vetette  még áprilisban, mondván, hogy nem működik együtt velük. Azt állította: nem hiszi, hogy a külföldi hírszerzésnek ne lennének számukra fontos információi. MRU azzal védekezett: ők nem követik a külföldön élő román állampolgárokat. Az a volt Securitatéra volt jellemző. Ezt a negatív hozzáállását is felróhatták neki.
Így hát lemondott, és még milyen szerencséje volt, mert már itt az újabb botrány, amit szintén nem tudott volna megakadályozni. Az orosz nagykövetség csúfságból 100 eurót ajándékozott A Föld bölcsessége Brăncuşi-szobor megvásárlására, és a nyugta mellé egy videoklippet is, amelyen állítólag durva történelemhamisítást követ el.
Ezek után nem csoda, ha a főkém szabadulni akart állásától. Mit tehetett volna? Ha megszökik, mint Pacepa, akkor rövid úton halálra ítélhetik. Más módon hogyan tudott volna menekülni reménytelen helyzetéből? Már nem divat, hogy a kémek halálba menekülve ciánkapszulát vesznek be. A le- vagy megbukott hírszerzők nem nagyon akarják megöngyilkolni magukat. Ezért most már például radioaktív plutóniummal teszik el őket láb alól. A volt orosz hírszerző Litvinyenkónak is egy csésze plutóniumos teával kedveskedtek volt kollégái, hogy rövid idő alatt elpatkoljon. De a kényelmetlenné vált kém akár ólommérgezésben is kimúlhatott, amit lőfegyverből juttatnak testébe.
Szóval, van mitől félnie egy főkémnek.
De azt is rebesgetik, hogy MRU a politika napfényes mezejére akar újra lépni, ezért lépett le.