Mikor azonban felér a dombra, a szél odahoz egy zörgő, színes papírt, amit az egyik közeli kukából ráncigált ki egy arra járó, ételmaradékot szimatoló kutya. És az emelkedettségnek annyi, a hirtelen földre rántott tekintet már nem a hely szépségét, hanem a kifordult, rozsdás szemétgyűjtőt, a szétszóródott papírt, műanyagot, pillepalackot, konzervdobozt, szakadt cipőt veszi számba. Persze, a látvány nem egyedi: hulladék mindenhol van, ahol emberek járnak, az út menti ároktól kezdve minden tisztáson, patakparton, ösvényen, pihenőhelyen és hegytetőn ott hagyja valaki a nyomát. Majd jönnek a zöldek, a természetvédők, az önkéntesek, és eltakarítják, amennyit bírnak, évente egyszer-kétszer. De ők nincsenek sokan, sőt, jóval kevesebben a szemetelőknél. Nem is igen látszik az eredmény, még ott sem, ahol ezért fizetett alkalmazottak végzik: mert mire kiérnek, addig az állatok már széthordják, ami őket érdekli. Az Óriáspince-tetőn két rendezvény között láthatóan csak a szél tisztogat, pedig elég sokan kirándulnak oda szabad idejükben, és ha már ott a kuka, használják. Ugyanez látható Sugásfürdő felé is: habár ott rendszeresen összeszedik a piknikezők maradékait, a flekkensütés után elsőként a kutyák vizsgálják át a terepet, és amit szétszórnak, az nem mind kerül a hulladéktelepre...
Mindezeken jó sokat lehet rágódni, dühöngeni, lehet szidni a szemetelőket, a takarítást vagy a számonkérést, büntetést elmulasztó illetékeseket, de ettől a helyzet nem változik. Mást kell kitalálni, valami hatásosabbat a természet dicséreténél és a soha be nem hajtott bírságoknál. Be kell látni, hogy a kihelyezett – amúgy meglehetősen otromba – kukák nem segítenek, hanem csak rontanak a szokásokon: aki eddig esetleg hazavitte a fölöslegessé vált csomagolóanyagot, üveget (vannak még ilyenek), az most lazán otthagyja a többi szeméttel, és még környezetbarátnak is érzi magát, mert nem a földre dobta.
Lehangoló és gyomorforgató élmény, ha a felüdülés, kikapcsolódás helyén – még természetvédelmi területen is – mások mocskát kell kerülgetni. A szennyezés egyre nagyobb mértékű, de ősszel már nem is igen foglalkoztat senkit, hogy ez a kérdés megint megoldatlan maradt. A következő hónapokban keveseket bánt, tavasszal pedig majd csak lesz valahogy. Ugyanígy?