Demeter J. Ildikó
Senki nem bízik már senkiben, túl sokszor csalódtak már az emberek, és bármit hallanak, eleve hazugságra, átverésre gondolnak – jelentette ki Dacian Cioloş csütörtök este egy jegybanki rendezvényen. A Nyugat-Európából több év után hazatért kormányfő fájdalmasnak érzi, hogy kénytelen újra meg újra megismételni ugyanazokat a dolgokat – mert újra meg újra megkérdezik, nem hiszik el, hogy időközben nem változott a véleménye, szándéka –, és az örökös kétkedések, tisztázások rengeteg energiát fogyasztanak, „sokszor körben forgunk, ahelyett, hogy haladnánk”.
Azért forgatnak, mert szédíteni akarnak – vágja rá rögtön a hazai valóságba belesavanyodott polgár, akinek keserves tapasztalatokon edzett orra van ahhoz, hogy minden nyilatkozat mögöttes tartalmát keresgélje. Bármennyire is igaza van a kormányfőnek – akiben azért jóval többen bíznak, mint elődeiben –, fél szájjal megmosolyogják: Isten hozta a román földre! Ezt tudtuk. Azt nem tudjuk, hogy miképpen bízzunk vezetőinkben...
A látlelet pontos, efelől semmi kétség, ám ettől még nem gyógyulnak be a régóta csak mérgesedő sebek. Hiteles politikai osztályra lenne szükség ahhoz, hogy ne aggódjunk a holnap, a jövő esztendő, a decemberi választások után kormányra kerülő új hatalom miatt, és ennek a főként erkölcsi hitelnek a hiánya – amely a korrupció, kenőpénzek, felelőtlenség és hozzá nem értés következményeként súlyos anyagi, pénzügyi nehézségekhez, azaz helyben topogáshoz vezet – elsősorban a nagyobb, tehát kormányalakításra esélyesebb pártoknál kiabáló. Az SZDP-nek az első vonalban nincs olyan politikusa, akinek ne gyűlt volna meg a baja a törvénnyel: a nagy öregek – Ion Iliescu, Adrian Năstase, Viorel Hrebenciuc és társaik – már visszavonultak, az új generáció – Victor Ponta, Sebastian Ghiţă, Dan Şova – rekordgyorsasággal került a vádlottak padjára, a pártelnök Liviu Dragnea ellen jogerős ítélet van, és az alelnökök ismeretlenek. Az NLP erkölcsi téren valamivel jobban áll, eltávolítja gyanúba keveredett embereit – még Vasile Blaga társelnökkel sem kivételezett –, de karizmatikus új személyiségek nem sietnek betölteni az üresen maradt helyeket, a szakértői kormányhoz és a civil szervezetekhez kapkodnak utánpótlásért, vékony szalmaszálakat kínálva szilárd fogódzók helyett. Programja gyakorlatilag egyik oldalnak sincs, a szavazók úgyis azt választják, amelyikben jobban bíznak...
Nem csoda, hogy jelenleg a felnőtt lakosság alig több mint egyharmada szándékszik decemberben elballagni a választókörzetig. Lehet, hogy a kampány majd növeli ezt a hajlandóságot, de az biztos, hogy az alacsony részvétel nem érvényteleníti az eredményt, akármilyen lesz. Ez lehet az oka, hogy a pártok egyáltalán nem törekednek a bizalom visszanyerésére. Forgunk tovább...
