LUXUSVONAT ROMÁNIÁBAN. A vonattal utazók csak nyáladzva nézhetik majd a lépésben döcögő retkes vagonokból a Román Államvasutak legújabb szerzeményét, a kilencmillió eurós csodaszerelvényt ugyanis nem utasszállításra használják majd. A francia Alstom által gyártott Coradia Polyvalent típusú vonatot utasok szállítására találták ki ugyan, de a román államvasút a nyugati országrészben felújított vasútszakaszok tesztelésére fogja használni. A szerelvény 200 km/órás sebességre képes, de Romániában legfeljebb 160-nal száguldhat – persze csak a felújított szakaszokon. Ez a legdrágább vonat, amit a román államvasút valaha is vásárolt. Összehasonlításképpen: a legutóbb, 2006-ban vásárolt Kék Nyíl kétmillió euróba került. A szupervonat tömve van korszerű elektronikával, szenzorok, robotpilóta és egyéb technonyalánkságok teszik kényelmesebbé a vezető és az utasok életét. Ja, az utasokét nem, ők továbbra is a koszos, bűzlő szerelvényekkel döcögnek 45 km/órás átlagsebességgel. (Főtér.ro)
KÉZFELEMELÉSSEL A CSÚCSTECHNOLÓGIA MELLETT. Kétmillió lejbe került a képviselőház elektronikus szavazórendszere, de csak néhány hétig használták: februárban parázs vita tört ki a gépezet működéséről, és azóta kézfelemeléssel szavaznak a honatyák. A drága berendezést tavaly vásárolták, de miután a Liviu Dragnea SZDP-elnök által benyújtott rágalmazási törvény megbukott – először úgy tűnt, hogy átment, de egy perc múlva kiderült, nem voltak elegen ahhoz, hogy érvényes legyen a szavazás (Dragnea szerint valaki csaló módon módosította az eredményt) – a gépet kiáltották ki bűnösnek. És bár a műszaki vizsgálat csak azt mutatta ki, hogy egyes képviselők nem használták helyesen kártyáikat, a honatyák visszatértek a kézfelemeléses szavazáshoz. Ez a módszer követhetetlenné teszi, hogy ki melyik törvényt szavazta meg, és a számlálási tévedésekre is nagyobb a lehetőség. (Digi 24)
RIOMFALVA VILÁGPOLGÁRAI. Már többtucatnyi német, holland, francia, olasz, svájci, litván és amerikai lakója van a Szeben megyei Riomfalvának (Richiş, Reichesdorf). A 700 éves múltú, egykor szász település Meggyestől délkeletre, dombok között fekszik, gazdagsága miatt mezővárosi rangja is volt. Az utóbbi években több idelátogató külföldi vásárolt házat, s bár a legtöbben csak vakációzni járnak oda, vannak állandó beköltözők is, egy holland asszony például a régi szövőszéket is megtanulta használni. Az új tulajdonosok között van Németországból visszatelepedett szász is, de a legtöbben csak úgy erre jártak, és beleszerettek a vidékbe. A helybeliek örülnek nekik, mert pezsgést hoztak: több üzletet és egy turisztikai központot is nyitottak, hagyományos ételeket népszerűsítő vásárokat tartanak, még irodalmi fesztivált is szerveznek. A falu legidősebb szász polgára büszke arra, hogy „egész Európa” jelen van a néhány száz lelkes, már román és cigány többségű helységben. (Adevărul)
