Felhívásában Tăriceanu kifejtette meggyőződését, hogy „az amúgy szükséges és legitim” korrupcióellenes harc mögé bújva a hatóság sokszor a politikai ellenfelek félreállításának eszközévé válik azok kezében, akik „okkult módon a háttérből irányítják” ezt az intézményt. A szenátusi elnök szerint nem sokkal a parlamenti választások előtt az ügyészség megint 7–8 éves ügyeket ás elő nagy csinnadrattával, miként tette azt a nyári helyhatósági kampány idején is, „csak azért, hogy ellehetetlenítse a kényelmetlen ellenfelek indulását”. „Miként sosem hittem a pénteki letartóztatásokban, a hatóság ilyen eljárásaiban sem bízom” – jegyezte meg ironikusan.
A politikus úgy vélte: ha annyi éven át nem volt sürgős felgöngyölíteni azokat az ügyeket, várhatnak még két hónapig, amíg véget érnek a választások. Felkérte a törvényhozókat, hogy az ügyészség kiadatási kéréseit elbíráló határozatok meghozatalát bízzák a következő parlamentre.
Tăriceanu pártállástól független elvi kérdésnek nevezi a „meghurcoltak” melletti kiállást, legyen szó Victor Pontáról vagy Elena Udreáról. Bár saját magát nem sorolta az áldozatok közé, az ügyészség őt is bíróság elé állította júliusban bűnpártolás és hamis tanúzás gyanújával. Ellene  saját pártja egyes mellőzött politikusai éppen erre hivatkozva szítanak lázadást.