A marosvásárhelyi római katolikus gimnázium esete viszont már komolyabb vészjelzés arra nézve, hogy talán nem volt túlzás Kelemen Hunor nyáron Csomakőrösön, majd másutt is hangoztatott megállapítása: a századik évforduló környékén kőkemény magyarellenes megnyilvánulásokra lehet majd számítani, és az RMDSZ készül is erre.
Az akkori kiállás óta eltelt pár hónap során remélni mertük, hogy a szövetség boszorkánykonyhájában valóban dolgoznak a ki- és ellenállás stratégiáján, igyekeznek védeni a közösséget, amelynek a politikai és hatósági „szuronyhenger” támadása nélkül is nehéz lesz majd végigélnie az egyévnyi ünneplését egy olyan történelmi pillanatnak, amely fájdalmas seb a köztudatban.
A várakozás gyümölcse végül megérett az RMDSZ választási programjának formájában, amely, ismerjük el, tartalmaz megvalósítható  terveket is – a gazdákat érintő elképzelések például –, viszont több olyan kijelentést is beleszőttek, amelyek sokkal inkább tűnnek demagógnak, mintsem reális célnak. Kettőt említve: hivatalossá tenni a magyar nyelvet Székelyföldön – miközben az autonómiastatútum ismét csak nem időszerű valamiért! –, valamint olyan közigazgatási-pénzügyi átszervezést megvalósítani, amely révén nem Bukarest fölözi le az adókból, illetékekből származó elég tetemes összegeket, majd osztja újra, amint azt a kormány gondolja, hanem több marad helyben. A szépen hangzó elképzeléshez már csak olyan „jelentéktelen” apróságot kell véghezvinni, mint az alkotmány átszabása, nem beszélve sarkalatos törvényekről, illetve úgy általában az egész fiskális rendszer megbontásáról és újrabonyolításáról. Mindezt a már említett centenárium, az Erdély elvesztése miatti állandósult rettegés, illetve a túlélésre és szavazatszerzésre játszó mindenkori kormányok pénzügyi politikájának árnyékában készül megvalósítani az RMDSZ.
Azt már tudjuk: nincs politikai alakulat, amely annyira szegény lenne, hogy ne tudjon hatalmasakat ígérni, de feltennénk a kérdést: a program összeállítói közül valaki valóban komolyan gondolta, hogy 2017 során bármely román párt hozzá mer nyúlni – ráadásként RMDSZ indíttatásra – az alaptörvény azon cikkelyeihez, amelyek úgymond a román állam és nép megkérdőjelezhetetlen tekintélyét hivatottak védeni – így az egyedüli hivatalos nyelvet bebetonozó cikkelyek – az ország teljes területén? Meg merik kockáztatni a közigazgatási és/vagy pénzügyi átszervezésnek egyáltalán az átgondolását olyan körülmények között, hogy a szövetség választási plakátja, amely ezt hivatott „belengetni”, futótűzszerű nacionalista idegrohamot idézett elő minden fórumon a nemzet- és országféltő románság körében? Netán Bukarest felébred, és nagylelkűségi rohamában hirtelen lemond a bevételek egy részéről, hadd fejlődjön mindenki érdeme szerint? Engedjék meg, hogy legalább kételkedjünk.
Zárásként pedig hadd soroljuk: a magyar nyelvű feliratok elleni hadjáratot továbbra is folytatják – és vélhetőleg erőszakosabbá is teszik – az igazságszolgáltatás, az úgynevezett civil szervezetek, illetve a kormány helyi képviselői. A hatóságok újabb magyar iskola „kivégzésére” készülnek, az óriásrégiók létrehozása továbbra is napirenden, a magyar vezetőket pedig lépten-nyomon diszkriminációval vagy az állam tekintélyének semmibevételével vádolják. Nem baj, mi attól még alkotmányt módosítunk, és jöhet 2018 is.
Felkészültünk?