A helybeli Préda Barna, Málnás község tanácsának tagja a falumonográfia megírása és a tájház létesítése után kezdeményezte, hogy állítsanak emléket azoknak a férfiaknak és legényeknek, akik a harcmezőn, a fogolytáborok kegyetlen körülményei között vagy éppen a frontról halálos betegséggel hazatérve pihentek meg örökre. Azoknak az ősöknek adózunk ezekkel az emléktáblákkal, akik kötelességükhöz híven, felsőbb utasításra fegyvert fogtak, kiálltak szabadságukért, magyarságukért, és legdrágább kincsüket áldozták fel értünk, az életüket – mondotta. Tamás Sándor, a megyei önkormányzat elnöke beszédében kiemelte: „Elődeink embert próbáló időkben tettek tanúbizonyságot hitről és becsületről, szabadságról és hazaszeretetről. (...) A székely nemzet különösen szerencsésnek mondhatja magát, hogy hőseinknek ilyen utódai vannak, akik méltóképpen állítanak emléket. Nemcsak azért, mert így illik, hanem hogy erőt merítsünk az ő bátorságukból, példaadó kiállásukból” – áll a megyeháza sajtóirodájának közleményében.
A zalánpataki hősök felejthetetlent hagytak maguk után, melyre ezután a kőtáblák is emlékeztetnek – hangsúlyozta Szotyori Angéla, Málnás község polgármestere. Benkő Erika, a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat vezetője, az RMDSZ képviselőjelöltje a bátorságról beszélt: „Volt, amikor ahhoz kellett bátorság, hogy fegyvert ragadjanak. Ma viszont ahhoz kell, hogy félre tudjuk tenni mindazt, ami megoszt bennünket, és együtt merjük kimondani az igazat, a mi közösségünk igazát: azt, hogy elveszik iskoláinkat, térdre akarják kényszeríteni közösségünket, Székelyföldet tervszerűen akadályozzák abban, hogy itt az élet jó és szép legyen. Ma ehhez kell bátorság: kiállni közösségi ügyeinkért, és ahhoz, hogy merjük hinni: a mi időnk el fog jönni.”
A szentmisét Simó Gábor plébános celebrálta, ő áldotta meg az emléktáblákat is. Az ünnepségen részt vettek a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület és a Háromszéki Vitézi Rend tagjai, közreműködött a helyi énekkar, Farkas Anita szavalt. (sz.)