Bűnügyi feljelentés a prefektúra ellen

A politikus úgy látja, a prefektúra által kezdeményezett perek révén a romániai magyarság alapvető emberi jogait korlátozzák, és ez szerinte kimeríti az emberiesség elleni bűncselekmény fogalmát, amelyről a büntető törvénykönyv 439-es cikkelye első bekezdésének j) alpontja rendelkezik.
Kulcsár-Terza a jogsérel­mek közé sorolta, hogy a kor­mányhivatal legutóbb az általa a megyei tanácsnak ajándékozott székely zászlóról szóló adományozási szerződést és tanácsi határozatot megtámadta a bíróságon, és alapfokon nyert is, továbbá a községháza feliratok ellen indított hadjáratot, valamint a himnusz eléneklése miatt kezdeményezett eljárást. Elfogadhatatlannak nevezte, hogy a zászlóadományról szóló alapfokú törvényszéki ítélet indoklásában tagadják Székelyföld létét (az említett dokumentum szerint nincs olyan közigazgatási egység, hogy Székelyföld – szerk. megj.), és úgy gondolja, közös fellépésre van szükség a jogsértések ellen, nem szabad hagyni, hogy jogainkat földbe tiporják, gyermekeink jövőjét fenyegessék, hogy ne tudjanak majd magyarként tanulni, magyarként megmaradni. Minden népnek joga van saját anyanyelvét, jelképeit használni, a prefektúra emberi jogokat sért, amikor ezeket támadja – fejtette ki.
Hangsúlyozta: nem valamely személyt, hanem a prefektúra intézményét jelentette fel azzal a kéréssel, hogy az ügyészség vizsgálja ki az ügyet, és vonják felelősségre a vétkeseket. Nem valaki vagy valami ellen irányul az eljárás, hanem a demokráciáért, az emberi jogokért száll síkra, s bár a feljelentést ő tette, a székelyföldi magyar közösség egészét érinti az ügy, ezért közös fellépésnek szánja. „Nem akarunk a romániai szászok vagy a zsidók sorsára jutni” – szögezte le. Arra számít, hogy az ügyészség beidézi, és akkor konkrét bizonyítékokat felmutatva ismertetheti a jogsérelmeket. Azért fordult a legfőbb ügyészséghez, mert a zászlóadományozási perben született, a prefektúra számára kedvező alapfokú ítélet után úgy érezte, a legmagasabb fórumokat kell megkeresni. Ha visszautalják az ügyet a megyei ügyészséghez, kész arra, hogy végigjárja az igazságszolgáltatás lépcsőfokait, ha elutasítják beadványát, az emberi jogok strasbourgi bíróságához kíván fordulni – meggyőződése ugyanis, hogy a jogsérelmeket nemzetközi fórumokon is be kell mutatni.
Beadványában Kulcsár-Ter­za József hivatkozik többek között az Európa Tanács egyik testülete, az Intolerancia és Rassziz­mus elleni Európai Bizottság 2014-es jelentésére, amelyben azt javasolják a román hatóságoknak, hogy ugyanazon mér­cével közelítsenek a nemzeti és regionális szimbólumok ügyé­ben, a kihágásokat pedig azonnal orvosolják. Továbbá idézi az alkotmánynak a különféle megkülönböztetéseket tiltó cikke­lyeit, a nemzeti kisebbségek jogait garantáló passzusait, az európai uniós szerződés nemzeti kisebbségekre vonatkozó cikkelyeit, a Románia által ratifikált kisebbségi keretegyezményt, a román–magyar alapszerződés idevágó előírásait, az emberi jogokat szavatoló nemzetközi egyezményeket. Úgy látja, az általa felsorolt jogfosztások kimerítik az emberiesség elleni bűncselekmény fogalmát.
A büntető törvénykönyv népirtásról és emberiesség elleni bűncselekményekről szóló fejezetében a 439-es cikkely első bekezdése több alpontban részletezi azokat a tetteket, amelyek a jogszabály szerint „egy, a civil lakosság ellen irányuló általános vagy szisztematikus támadás esetén” sorolhatók ide. Ezen cikkely j) alpontját idézi beadványában Kulcsár-Terza József: „Egy csoport vagy meghatározott közösség üldözése alapvető emberi jogainak semmibe vétele vagy azok súlyos korlátozása révén, politikai, faji, nemzeti, etnikai, kulturális, vallási, szexuális vagy más, a nemzetközi jogban elfogadhatatlanként elismert kritériumok szerint”. Az említett bűncselekményt egyébként életfogytig tartó szabadságvesztéssel vagy 15 és 25 év közötti börtönnel büntetik.