Farcádi Botond
Választási kampányban általában időszerűvé válik a kérdés, hogy milyen jövőt szeretnénk magunknak, milyen országban, milyen közösségben szeretnénk élni. Ígéretek záporoznak a politikai pártok irányából, amelyeket azonban egyre visszafogottabban, mindinkább kétkedve fogad a választópolgár. Mert bármit hisznek is a politikusok, bármit állítanak társadalomkutatók, szociológusok, a választók alapvetően mégiscsak normális emberek.
A választópolgár nem valamiféle gombnyomásra működésbe lépő szavazógép, nem is valamiféle arctalan-esztelen, a legújabb kommunikációs trükkök révén könnyen manipulálható tömeg egyik tagja, nem is naiv, feledékenységre és szenilitásra hajlamos, pátyolgatásra szoruló bárgyú egyén, aki mindent elhisz, mindent elfelejt és mindent megbocsát. Ennélfogva a választópolgárhoz vezető legrövidebb út – akárcsak a geometriában – az egyenes: a tiszta, őszinte beszéd és a tisztelet. A választópolgár bizalma megnyerésének legbiztosabb módja pedig hasonlatos az emberi kapcsolatok többségében tapasztaltakhoz: a hitelesség, a becsületesség, a szakmai felkészültség olyan erények, amelyeket a világ vezetői kampánystratégiái sem pótolhatnak.
Ne csodálkozzunk hát, ha olyan a december 11-i parlamenti választások előtti kampány, amilyen: semmilyen, a legfőbb hiánycikk ugyanis éppen a hitelesség, az őszinteség, a becsületesség, a tisztelet. A nagy román pártokban, a szociáldemokraták és a liberálisok táborában továbbra is ugyanazokat a levitézlett figurákat látjuk – bár kissé megfogyatkozva, hisz sokan elbuktak a korrupcióellenes harcban. És ők ugyanúgy populista intézkedésekkel, üres szólamokkal, betarthatatlan ígéretekkel próbálnak szavazatokra szert tenni. Több új párt született, ezek némelyike – a Bogdan Diaconu-féle, a Marian Munteanu vezette – szélsőséges nacionalista szólamokkal próbálkozik, egy másik – a Dacian Cioloş köré csoportosuló Mentsétek Meg Romániát Szövetség – szakmaiságot, európaiságot, megújulást hirdet, de kissé erőtlenül. Felemás a helyzet a magyar érdekvédelmi szövetség háza táján is: ha mi itt, Háromszéken nagyon nem is panaszkodhatunk, hiszen a jelöltlistán helyet kaptak új és hiteles arcok, azért például a Bihar megyei névsor vagy több elmozdíthatatlan nagyöreg tolakodása meglehetősen lehangoló.
Advent küszöbén állunk, a parlamenti választásokon túl az ünnepi készülődés, a csodára való várakozás határozza meg mindennapjainkat, ritmusunkat, lelkünket. Talán ez adhat némi reményt, hogy egyszer csak véget ér ez a hosszúra nyúlt átmenet, egyszer csak eljön az idő, amikor csalódás és kétely helyett bizalommal és hittel várhatjuk a választásokat.
