KÖNYVEK A MAGMÁBAN. Ritka jelenség a könyv mint kortárs művészeti kiállítótéri tárgy, 2012−2015 legszebb könyvei a címe a tárlatnak, a kiadványok lapozhatók. Élő kiállítás. Megnyitóbeszédében Fám Erika a könyvhöz sajátos erővel kötődő Jorge Louis Borgest idézi: „Az ember különféle szerszámai között kétségkívül a könyv a legbámulatraméltóbb. A többi mind testének a meghosszabbítása. A mikroszkóp, a távcső a látásé, a telefon a hangé, aztán itt van az eke és a kard, ami az emberi kar meghosszabbítása. Ám a könyv egészen más: a könyv az emlékezet és a képzelet meghosszabbítása.” A bemutatottakról így vélekedik Fám Erika: „Amikor először találkozunk egy könyvvel, akkor nem kizárólagosan a cím, illetve az ismert-ismeretlen szerző vonzásába kerülünk, hanem magukkal ragadnak a formák, illusztrációk, lenyűgöz a látvány, kötelez, hogy kapcsolatba lépjünk, hiszen ez nemcsak kódexek és hieroglifák sajátja. A könyvek élőlények, testükön hordozzák az anyag jelenlétét, a papír textúráját, fényét, simogatását, a betűformák jellemét, alázatát vagy dölyfös követelőzését, képeket mutatnak, miközben maguk is képszerűen léteznek.” Pár nappal később, ugyanott: Adorjáni Márta és Răzvan Anton kolozsvári grafikus könyvkötést tanít, maréknyi érdeklődő ismerkedik a technikával. Felértékelődőben vannak ugyanis a különleges, kis példányszámú kiadványok, melyek koronaékszere az egyedi művészkönyv.
IANIS, A GÖRÖG. Nem csupán a neve görögös, hanem görög. És bár jó ideje Nagyváradon él, jelentős mértékben sepsiszentgyörgyi is, hiszen Ianis Vasilatos itt született, itt bűvölték el a járművek, itt tanult meg magyarul, itt érettségizett 1995-ben a Plugor Sándor Művészeti Líceumban. Édesapja görög, édesanyja pedig osztrák származású és unitárius vallású, miként ő maga is. Gyermekkorában sokat időzött a színházban, nagymamája a brassói teátrumban dolgozott, alaposan megérintette ez a világ. Így ma dizájnerként különleges járműveket tervez – Amerikában díjazott az Ariel nevű, az Erdélyi Művészeti Központban (EMŰK) is bemutatott biciklije – és színházi látványtervezőként dolgozik a Regina Maria Színházban. Jól megfér egymás mellett e két szenvedély, e két világ. Bár nem beszéli a nyelvet, mégis görögnek tartja magát, ez az érzet Görögországban erősödött meg benne, azonos nevűekkel találkozva, kiknek még a gesztusai is hasonlítanak az övéihez.
DIVATTERVEZŐ ÚJTUSNÁDRÓL. Az újtusnádi származású, negyvenesztendős Oláh Gyárfás divattervező alkotóműhelyének koordinátái Csíkszeredát jelzik, ám ő maga több helyen érzi otthon magát, szeret mindig „máshol lenni”. A világ számos pontján dolgozott már, ismerik Bukarestben, Párizsban és Bécsben egyaránt, legutóbb Svédországban foglalkozott lakásdizájnnal, a ruhák mellett ugyanis a tervezés más lehetőségei is vonzzák. Metropoliszokban, Tusnádon és a természetben egyaránt jól érzi magát, a kisvárost kevésbé szereti. A szakma elismertjei között tartják számon, ő tervezte például a 2012-es londoni olimpiára a romániai csapat öltözékét. Autonóm művészalkat, nem megrendelői igényeket teljesít. Minden ihleti, egy ember, egy parti, egy nagyváros, a víz. Ruháit nem úgy készíti, hogy előzetesen tanulmányoz valamilyen kultúrát, festészetet, hanem önmagát vetíti alkotásaira. Nemcsak a ruhát, de az anyagot is maga tervezi, számára legfontosabb a minőség mind a részletekben, mind az anyagban, azaz minden tekintetben. Ruhatervezési stílusáról, módjáról nehezen beszél, számára a legfontosabb, hogy „azt csinálok, amit akarok”. Eközben persze mindig valakiknek dolgozik, olyanoknak, akik azonosulnak szemléletmódjával. Most a Patzaikin márkát képviselő céggel működik együtt, ő adta meg ruháik irányvonalát, a márka, a név és a történet pedig a legendás Ivan Patzaichin világhírű kenushoz kötődik: „kísérleti, laboratóriumi munka, amivel foglalkozunk”. A brand megteremtői számára fontos a Duna-delta, a víz, a sport, a szabadság, a lipován származású olimpikon története, az evezés. Ő maga is kipróbálta, milyen egy csónakban kétszáz kilométert evezni Giurgiutól egészen Deltaszentgyörgyig, ez nagy élményt és ihletforrást is jelentett, megérezhette annak súlyát, amit Patzaichin – aki szerinte nagyon egyszerű ember − tett. Oláh Gyárfás most Sepsiszentgyörgyön férfiak számára természetes anyagokból készített nyári, könnyed és merész ruhákat mutatott be, az is a Patzaikin-brand kollekciója. Azt mondja, jobbára férfiak számára tervez, mert nehéz nőknek és férfiaknak egyszerre alkotni, a két stílus nagyon különbözik egymástól. A végletek embere, aki soha nem köt kompromisszumot, „nem könnyű, de megy”.
JOBB, MINT A TAVALY. Jó érzéssel zárjuk a seregszemlét – értékeli a november 21–27. között Sepsiszentgyörgyön második alkalommal megtartott Dizájn Hetet a rendezvény ötletgazdája, Damokos Csaba dizájner. Több szempontból is jobban sikerült, mint a tavalyi, a kiállítások látogatottságával elégedett, a csütörtök esti divatbemutató pedig minden várakozást felülmúlt, szépen tükrözte a székelyföldi divattervezők tudását, erejét, ez a produkció bárhol megállná a helyét. Azt is igazolja, szükség van a rendezvényre, azt még jobbá lehet tenni. Sikeresen zárultak a szakmai beszélgetések, a műhelymunkák, érzékelhető már egy folyamat, illetve a továbblépés. Számukra minden résztvevő, minden bemutatkozó alkotó egyaránt fontos, mert soha nem lehet tudni, melyik fiatal tehetség „robban”, ugyanakkor szerinte a pályakezdők is megtalálják a helyüket, mert a dizájner fontos láncszem, magas hozzáadott értéket teremt. Jövőre vélhetően a kevesebb több elvét követik majd, mert mostani formájában kis szervező csapatuk csak nehezen tudja működtetni a rendezvényt, így az vélhetően kisebb, ám nagyobb levegőjű lesz.