A bukaresti magyar líceumot már a hetvenes években, Tulipánt Ilona igazgatósága alatt megpróbálták a szomszédos Iulia Hașdeu-líceumba olvasztani, de az igazgatónő és a szülői bizottság tagjai által aláírt, Fazekas Jánoshoz eljuttatott kérés megmentette az iskolát a felszámolástól. 1972–1988 között a szülői bizottság elnöke Lőrinczi Gyula volt, a katonai műszaki akadémia tanára, három gyermek édesapja. Kezdeményezésére ez idő alatt nyolc beadvánnyal fordultak a hatóságokhoz, a bukaresti magyar iskola hagyományaira hivatkozva tiltakoztak a tanárok alacsony szakmai felkészültsége és a magyar tanárok románokkal való helyettesítése miatt, ugyanis lassan már minden tantárgyat románul tanítottak.

A kisfiú még vidáman érkezett haza az iskolából. De aztán mire megebédelt, s a leckéje is elkészült volna, elszomorodott.
– Hát veled mi történt? Mitől vagy olyan búvalbélelt, miért lógatod az orrodat? – kérdezte a nagyfiú.
– Mert besötétedett – válaszolta szokatlanul kurtán a kisfiú.
– Annyi baj legyen. Meggyújtjuk a villanyt.
– De a madarak már lefeküdtek.