MagánvállalkozásA hosszú távú üzlet bizalomra épül

2016. december 14., szerda, Pénz, piac, vállalkozás

Az egykori sepsikőröspataki külszíni szénfejtés helyén alakult tó partján áll egy új raktárépület. Bárki belép, azonnal érzi, itt illatos termékekkel foglalkoznak. Nem szépítőszerekkel, hanem teával. Itt csomagolják ugyanis Európa egyik (ha nem a világ) legismertebb teáit. Hogy miként kerül a bécsi Demmers teaház képviselete és logisztikai központja egy még kietlen székelyföldi bányató partjára, arról Szarukán Lászlóval, a kirendeltség egyik tulajdonosával, az itteni részleg Kolozsvárról indult vezetőjével beszélgettünk.
 

  • Szarukán László – büszkék vagyunk, hogy Európa első számú teáját forgalmazzuk. A szerző felvétele
    Szarukán László – büszkék vagyunk, hogy Európa első számú teáját forgalmazzuk. A szerző felvétele

 

– Hogyan kerül egy nagyvárosi üzleteket működtető, országos hálózatot ellátó cég székhelye Sepsikőröspatak határába?
– Ennek van vállalkozói és magánéleti vonzata is. Amikor megszületett a fiam, úgy döntöttünk, hogy nem szeretnénk autók között nevelni gyermekeinket. A céget az ország közepére akartuk helyezni, hogy logisztikai szempontból közel egyforma távolságra legyünk a különböző helyszínektől, elsősorban Bukaresthez legyünk közel. Az akkori polgármester, Silviu Ioachim pedig – bár nagyon sokan kritizálták – támogatott abban, hogy ide jöjjünk. Sikerült koncesszióba venni, majd megvásárolni a területet, ahová a hangárt építettük, azzal a feltétellel, hogy a falusiaknak biztosítsunk munkahelyeket. A mai napig tartjuk ehhez magunkat, a csomagolóműhelyben, a telep őrzésénél, mindenhol, ahol nem logisztikai munkát kell végezni, helyi embereket alkalmaztunk. A faluból hatan tevékenykednek most nálunk, és akik itt vannak, az első perctől itt dolgoznak. Azt hiszem, jó munkakörülményeket biztosítunk nekik, jó a hangulat a cégnél, s a fizetések is valamivel magasabbak, mint a környéken.
– Időben egy kicsit visszalépve, honnan a teaőrület?
– Hosszú történet. Húsz évig atletizáltam, országos bajnok voltam 110 méteres gátfutásban, az összes kategóriában. Amikor abbahagytam, gyermekkori barátommal, későbbi cégtársammal úgy döntöttünk, vállalkozást indítunk. Az első egy indiai ajándékbolt volt Kolozsváron. Nagy sikere lett, rengeteg törzsvendéggel, akik akkor is meglátogattak, amikor nem vásárolni jöttek. Számukra rendeztünk be a boltban egy teaasztalt. Ez a figyelmesség egy éven belül üzletté alakult, bezártuk az üzletet, és megnyitottuk az első teázónkat, indiai hangulatban, itt meg lehetett vásárolni a díszletet, kellékeket is.


Egy kézfogás ereje
– Hogyan kerültetek kapcsolatba a Demmers céggel?
– A kis kóstolóban már úgy döntöttem, hogy nem vagyunk hajlandóak olcsó, gyenge teát adni, még akkor sem, ha ingyen tesszük. Így ült be a társam az autóba, és kezdett el keresgélni, hol lehet jó minőségű teát kapni. Szerencsénkre Európa leghíresebb teacégéhez jutott el, személyesen Andrew Demmer úrhoz, és megvásároltuk az első tizenkét kiló teánkat. Tizenkét fajta teából egy-egy kilót Bécsben. Nem hittek a szemüknek, amikor meglátták a két fiatal srácot az irodában, és mondtuk, hogy ingyen akarunk teát osztogatni a boltunkban, ezért eljöttünk Bécsig. Persze, a kicsi teázóból nagyon hamar nagykereskedés alakult, jelen pillanatban több mint ötezer teázóba, kávézóba, szállodába szállítunk, kialakítottunk egy romániai franchise hálózatot, jelen pillanatban – bár korábban volt több is – öt ilyen bolt működik, két újabb üzlet nyitása előtt állunk.
– Tehát voltak hullámvölgyek is, a válság titeket is megviselt.
– Igen, itt, Sepsikőröspatakon épp a pénzügyi válság idején valósult meg a logisztikai központ, azt nagyon nehéz volt kezelni. A beruházást a bécsi központ segítségével hoztuk létre, nekem Demmer úr olyan lett, mintha nagyapám lenne. Ez a vállalkozás tíz évig úgy működött, hogy én Demmer úrral kezet fogtam egyszer az irodájában. Soha senkinek nem jutott eszébe, hogy átverje a másikat. Tíz év után azért írtunk szerződést, mert az állam megbüntetett, hogy nincs. Amikor kimentem hozzá, akit Bécsben úgy hívnak, hogy „the last gentleman of Wiena” (az utolsó bécsi úriember), nem értette, kérdezte, hogy valami baj van, valahol tévedett? Még a vállalkozói életem kezdetén volt olyan időszak, hogy elmentem Magyarországra napi 14–20 órát dolgozni, miközben itthon működött a cég, hogy az alkalmazottakat, a költségeket ki tudjam fizetni. Aztán volt időszak, amikor az euró árfolyama megbolondult, és azt vettük észre, hogy a bolti áraink kisebbek, mint a beszerzési áraink. Szerencsére soha nem jutottunk végletes helyzetbe, minden évben, ha minimális mértékben is, de tudtunk fejlődni.
– Exkluzív képviseletként működik a cég Romániában?
– Igen, mi vagyunk Románia tekintetében az úgynevezett master franchise. Nagyon elégedettek a munkánkkal, sőt, egy-két éve a kelet-európai piaccal is foglalkozom, tehát szabad kezet kaptam, hogy Bulgáriában, Lengyelországban, Magyarországon fejlesszem a brandet. Egyébként hárman vagyunk cégtársak, gyermekkori barátom, cégtársam Dani Zoltán, aki Magyarországon él, és szerintem Kelet-Európa leghíresebb japánkert-építője. Ő a teát a környezet révén közelíti meg, én vagyok ebben a miliőben működő teamester. Nagyon sokat köszönhetünk a harmadik társunknak, Adriana Ursoiunak, aki a fő logisztikai felelős. Ő irányítja a kolozsvári részleget, fantasztikus eredményekkel. A Coca-Colától csábítottuk el, mi sokszor a hóbortos ötletek emberei vagyunk, ő szakmai profizmusával építette fel és koordinálja a nagykereskedelmi oldalt. Sokat vitázunk, de ez mindig pozitív kisugárzású, mert maximális az egymás iránti bizalom. De a munkatársakkal is fantasztikus csapat alakult ki, tiszteljük  munkájukat, ők is szinte családtagok.


Mindenki nyerjen
– Egy hosszú távú vállalkozásban két dologra nagyon oda kell figyelni: a kliensekre és a partnerekre. Amellett, hogy Európa első számú teáját forgalmazzuk, megpróbálunk viselkedésünkkel és hozzáállásunkkal is felemelkedni ehhez a termékhez, és minden egyes ügyfelet, minden egyes partnert, függetlenül attól, hogy csak mintát kér tőlünk vagy tonnákat rendel, szeretni, becsülni kell. Úgy képezzük vállalkozásunk kereskedelmi oldalát, hogy nem csak magunkra, hanem az összes partner nyereségére gondolunk.
– Mekkora a partneri kör, milyen forgalmat bonyolítotok le?
– Van mintegy 70 nagy és közepes forgalmazónk, akivel együttműködünk, dolgozunk közvetlenül kávézókkal, teázókkal, rajtuk keresztül érjük el 4–5 ezer kliensünket. Egy olyan országban, ahol a teakultúra kialakulóban, a kávénak elsődleges szerepe van, ott kell lennie a portfólióban, ezért természetesen kávét is forgalmazunk. Vannak persze teázók, mint például a szentgyörgyi Tein, ahol tíz éve a teáink viszik az elsődleges szerepet. Több mint 350 fajta teát forgalmazunk, az évi forgalmunk 12–15 tonna körül van. A teát nem a tőzsdéről vásároljuk meg, hanem direkt termelőtől vagy olyan területekről, amelyeket Demmer úr 35 év tapasztalatával megvásárolt. A teák vegyszermentesek, nem használunk mesterséges aromákat. Nyolcvankét országból származik a nyersanyag, a termékeket központilag állítják elő, a klasszikus vagy monoteák egyféle növényből, aromadúsítás nélkül készülnek, és vannak a keverékek, mintha egy szakács összeállítana egy ételt. Mi csomagolunk, és partnereinken keresztül, illetve közvetlenül forgalmazzuk. Nagyon szerettük volna, ha a környéken begyűjtött gyógynövényekből állíthatnánk elő teát, hiszen itt található az egységnyi területre számított legnagyobb sűrűség egész Európában, de egy­előre ez a projekt áll, pedig így tudnánk igazán nyomot hagyni magunk után.

Hozzászólások
Szavazás
Ön be fogja oltatni magát koronavírus ellen?







eredmények
szavazatok száma 4105
szavazógép
2016-12-14: Faluvilág - Nagy B. Sándor:

Délutáni oktatás Árkoson

A megye több más települése után Árkoson is beindult a délutáni oktatás, amelyet a Diakónia Keresztyén Alapítvány működtet a Svájci Protestáns Egyházszövetség segélyszervezetével (HEKS), valamint a megyei és helyi tanáccsal partnerségben. A programról Makkai Péter lelkipásztort, a sepsiszentgyörgyi Diakónia igazgatóját, Hunyadi Olga igazgatónőt és Oláh-Badi Éva délutáni oktatót kérdeztük.
 
2016-12-14: Pénz, piac, vállalkozás - :

Hírbörze

Az új kormány dönt a minimálbérről
A minimálbér meghatározása a következő kormány hatáskörébe tartozik, annál is inkább, mert a választásokon győztes párt kormányprogramjában erre vonatkozóan pontos összeg is szerepel – jelentette be Dacian Cioloş miniszterelnök hétfőn az egységes bértörvényről tárgyalva a munkavállalók, a munkaadók és a kormány háromoldalú egyeztető fórumán.