Tehát ott kellene lennünk, és mindenképp számarányunknak megfelelő arányban. Ez három képviselőt jelent, s e tekintetben sem az RMDSZ egyelőre hajlíthatatlannak tetsző magatartása, sem a Tőkés Lászlót támogató hat civil szervezet ,,nem megy a püspök úr a szövetségbe, jöjjön az hozzánk" elképzelése nem szolgálja a közösség érdekeit. Tisztázzuk: egy független jelölt, még ha az Tőkés László is, kevesebb, mint három. Tehát magunk gőgölése helyett ajánlatos lenne mind az RMDSZ-nek, mind ellenzékének most azon gondolkodnia, hogyan, miként lehet célt érni.

Jut eszünkbe mindez a Tőkés Lászlót támogató hat civil szervezet szombati marosvásárhelyi tanácskozása után, ahol végső döntés nem született, úgy tetszik, Tőkés László hívei unszolására sem hajlandó elzárkózni az egymás felé közelítő utak keresésétől. Dacára annak, hogy az RMDSZ öngerjesztett gőgje okán nem hajlandó egyetlen lépést sem tenni politikai ellenfelei felé, azt sugallván, ha nem uralhatják a politikai játszóteret, ha nem diktálhatnak, akkor veszhet minden.

Pedig nem saját kis vagy nagy pecsenyéik sütögetése céljából kerültek annak idején az érdekképviselet és nem pártként meghatározott szervezet élére, nem arról volt szó, hogy kiszorítósdit játsszanak, és az ellenvélemény vagy másként gondolkodás írmagját is kiirtsák, nem a koncról, bársonyszékekről, magánvagyonuk gyarapításáról beszéltek, mikor a polcra kerültek, hanem a köz, a magyarság érdekeinek szolgálatáról. Míg meg nem égette szájukat a forró kása, a romániai magyarságot irányítható nyájnak tekintették, s most mikor szokatlanul konok ellenfelek szegülnek velük szembe, hallgatnak. Eddig legalábbis nem vállaltak érdembeli tárgyalásokat, holott évekig volt hitvallásuk: a politika a kompromisszumok művészete.

Itt valakik nemtelen sportot űznek az erdélyi magyarság sorskérdéseiből. Ha gondolják, legyen az. Pattogtathatják — pillanatnyilag az RMDSZ térfelén a labda.