A sepsiszentgyörgyi Charta Kiadó Múltidéző sorozatában Puskás Attila szerkesztésében és jegyzeteivel jelent meg édesapja, néhai Puskás Lajos Börtönnaplója. A kéziratot Forró Eszter gondozta, az 1945-től élete végéig megfigyelt, üldözött és börtönviselt férfiú egyéniségére utaló puritán borítót Kisgyörgy Tamás tervezte.
A könyv törzsanyaga a már említett Börtönnapló, amely önmagában is — keresem a találó szót — megrendítő olvasmány, de ennek izgalmas voltát fokozzák azok a kiegészítő megjegyzések, magyarázó szövegek és lábjegyzetek, amelyeket a szerkesztő fűz hozzá. A naplóíráshoz szükséges eszközöket — papír, írószer — Puskás Lajos felesége juttatja be a szamosújvári lágerbörtönbe, mégpedig úgy, hogy az elemózsiás kosár fülét, amelyben a váltó fehérneműt is beküldte, s a szennyest kihozatta, vászonnal betekerte, ez alatt lapult befelé menet az üres papírtekercs, kifelé a teleírt papír, amelyet otthon lemásoltak, és biztonságosnak vélt helyre rejtettek. 1947-et írunk, a kommunista hatalom erőszakos kiépítésének időszakát, amikor még a börtönviszonyok nem torzultak a későbbi horrorisztikus fázisba, ahol és amikor az ilyesmi elképzelhetetlen lett volna.
Puskás Lajost a Magyar Népközösség jogutódjaként 1941-ben megalakult Tízes Szervezet volt kolozsvári elnökeként tartóztatják le, miután Erdély egészének Romániához csatolását követően a szervezetet az új hatalom magyar kémszervezetnek minősíti. Nem tetszik a hatalomnak Puskás Lajosnak a cserkészmozgalomban vállalt szerepe, a moldvai csángókkal kiépített s a magyarországi kapcsolatai sem, ezért a börtönlágerből való szabadulása után is állandó állambiztonsági megfigyelés alatt tartják.
A könyv hátborzongató hatását végül is az apjáért rajongó fiú — a szintén börtönviselt Puskás Attila — jegyzetei fokozzák, amelyekből a Puskás Lajost élete hosszán körüldongó ügynök-besúgók undorító hitványsága tárul elénk. A szerkesztő külön érdeme, hogy szokatlan aprólékossággal a titkos dossziékban fellelhető dokumentumokból kihámozza az ügynökök kilétét, sőt, azt is felfedezi, hogy volt köztük kettős ügynök is, aki egyrészt jelentette a szekuritáténak a Börtönnapló meglétét, s másrészt a börtönviselt Puskás Lajossal egy olyan ,,változatot" készített, amely ártalmatlannak tűnt, s az eredeti helyett ez került a biztonságiak kezébe.
A kötet a törzsanyagon kívül tartalmazza az ugyancsak börtönben fogalmazott Lágeristák kiskátéját, amely a láger működésének parodisztikus megjelenítése több fejezetben. Olvasható még Kovács Ferenc kisesszéje — Sorok a Börtönnaplót írt Puskás tanár úrról —, s az erdélyi magyar sors megjelenítésével fokozzák a könyv olvasmányosságát Kiss Jenő (A Fordító) és Kakassy Endre (Versrészlet) Puskás Lajosnak dedikált — a diktatúra éveiben kéziratban maradt — versei.
Az utolsó, Dossziék fejezet válogatott dokumentumokat tartalmaz Puskás Lajos több ezer oldalas, négykötetes szekus iratcsomójából. Ezek megfejtése révén nyomon követhetjük, amint a represszív hatalom a Kárpát-medence magyarságának prominens képviselőit látókörében tartja, besúgatja, bebörtönzi, csapdákba csalja, s talán a hitvány emberek kontrasztja miatt azzal a kellemes érzéssel teszi le az ember a borzalmaknak ezt a könyvét, hogy több, személyesen is vagy irodalomból ismert személyiség emberi arca, karakánsága, nemzeti és hitbéli elkötelezettsége markánsan rajzolódik ki.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
