Az Aprószentek-napi vásár alkalmából Nagyajta huszárlaktanya melletti területe ismét lovakkal, szekerekkel és érdeklődők százaival népesedett be. A rendszeresen vásárba járók szerint folyamatosan csökken a kínálat és a kereslet is, de azt is elismerik, ha nem érné meg, a Brassó környékéről érkező kupecek és kirakodók egészen biztosan nem vennék a fáradságot, hogy Erdővidékre jöjjenek.
Jól észrevehetően a legnagyobb kínálat lovakból volt. Parolázva alkudókat nem nagyon lehetett látni, de az egyezkedéseket jelezte, hogy számos lovat vezettek fel látványosan, máshol az igások lábait és fogait vették közelebbről szemügyre. A gazdák az árakról a vásárlási szándék nélkül érdeklődőnek nem szívesen adtak felvilágosítást, de a piac ismerői szerint a legtöbb ló nem különleges, aránylag olcsón megszerezhető. Tüzetesebb szemlélődés esetén azért akadt olyan is, melyért több ezer eurót kell lepengetni. A malacokért jó árat kértek: az alig negyven kilót elérő állatért száz eurót kértek a távolból jött atyafiak.
A kirakodóvásár most is bőséges volt. Elsősorban olyan holmit lehetett megtalálni, ami a falusi gazdaságok környékén szükséges: kasza, vasvilla, kapa, ásó, a legváltozatosabb gépekhez alkatrész, láncfűrész, autógumi és áramfejlesztő, de akadt kerékpár, régi, minden bizonnyal több nemzedék gyermeket kiszolgáló szánkó (olyan is volt, melyre több évtizedes sítalpakat rögzítettek) és használt ruha is. A legelfoglaltabbak a lacikonyhások voltak, asztalaiknál sorok kígyóztak: a hidegben a forralt bor mellett szemmel láthatóan nagy keletje volt a flekkennek és a csórékolbásznak is.
