Új házban búcsúztatta az óévet Baróton a tűzkárosult Bács család. Az épületet az angyal hozta el, a karácsonyt a héttagú család már saját otthonában tölthette, köszönhetően az őket önzetlenül segítőknek. A munkálatok azonban még nem értek véget, várhatóan tavasszal fejezik be.
Mint ismeretes, Bácsék baróti háza tavaly október 15-én égett le, azt követően pedig tíz hét alatt széles körű összefogással sikerült felépíteni az új hajlékot. A pénzbeli adományok összegyűjtését az unitárius egyház segélyszervezete, a Gondviselés Segélyszervezet Háromszéki Fiókszervezetének erdővidéki munkatársai és önkéntesei vállalták fel, de a rászorulókat nem csak anyagiakkal támogatták, ráadásul önkéntesek is segédkeztek. Demeter Zoltán, az említett segélyszervezet erdővidéki vezetőségi tagja lapunknak elmondta, a ház körül továbbra is zajlik a munka, de több építkezési tevékenységet – kútásás, villany-, víz- és szennyvíz-elvezetés, fürdőszoba elkészítése, külső szigetelés, meszelés, kémény befejezése, padlás tűzfalainak elkészítése – csak tavasszal lehet majd befejezni, a pénz mindenre biztosított. Összesen mintegy 60 ezer lej gyűlt össze, a számlákat folyamatosan fizetik, s Demeter Zoltán addig szervezi, hangolja össze a szükséges tennivalókat, amíg teljesen befejezik a házépítést. Egyébként Demeter Zoltán nyomatékosan hangsúlyozta, ez a pénz önmagában nem lett volna elegendő, nagyon sokat számított, hogy sokan építőanyaggal, szakmunkával is segítettek. Mint írja, a család megsegítésére létrehozott Facebook-csoportban, a „család nevében ismételten (és még százszor, ezerszer) köszönjük minden segítőnek, önkéntesnek, adományozónak, aki bármi aprósággal is, de hozzájárult a Bács család megsegítéséhez, új otthonuk felépítéséhez”.
Karácsonykor a Gondviselés Segélyszervezet képviselői is meglátogatták Bácsékat. „Jó volt látni – írja Demeter Zoltán – a család apró és nagyobb tagjainak az arcán a felhőtlen mosolyt, ahogyan örültek az ajándéknak, a vendégeknek, és be kell vallanom, hogy a mi szívünk is gyorsabban dobogott az átlagosnál ezekben a megható pillanatokban. Szép ez a történet, egy valóságos csoda Erdővidék, Székelyföld XXI. századi történetében. Egy igazi székely-magyar összefogás, amellyel sikerült bebizonyítani, hogy bármit meg lehet valósítani, ha van hozzá elegendő akarat és kitartás.”