Képzeljük el, amint olyan természetfeletti képességek birtokába kerülünk, hogy belépve egy házba, észrevétlenül megfigyelhetjük az embereket, kihallgathatjuk, amit beszélnek. A ház egyik szobájában a férfiak ülnek, a másikban a nők. Pártatlan szemlélőként bizony érdekes különbségeket fedeznénk fel a társalgásukban.
A férfiak talán egy asztal körül ülnének. Beszélgetésük felettébb tárgyszerű és tematikus: az egyik téma talán a politika lenne, meg a hivatás, a karrier, a hobbi. A szexualitás is szóba kerülne, beszélnének a nőkről, hatásukról, kisugárzásukról. Sokat vitatkoznának, véleményt cserélnének, terveket kovácsolnának.
A nők ezzel szemben ülőgarnitúrán foglalnának helyet. Beszélgetésük tárgyát nem annyira meghatározott témák, mint inkább személyes benyomások képeznék. Kapcsolataikról, az élet apró-cseprő gondjairól beszélgetnének, gyerekeikről, férjükről.
A képzeletbeli megfigyelés mögött ott van az a tapasztalat, hogy a férfi és a nő eltérő módon fejezi ki gondolatait.
Sajnos, gyakran az a helyzet, hogy a házasságban a férj és a feleség kevesebbet beszélget egymással, mint az azonos nemű baráttal vagy barátnővel. Egy amerikai pár átlagosan már csak napi négy percet beszélget. Európában a vizsgálatok 4,5 és 10 perc közötti eredményt mutatnak. Ez az idő is egyértelműen kevés. A hiányzó beszélgetési készségben talán annak is része van, hogy félünk megküzdeni azzal a különbséggel, amely az érzéseinkben és gondolkodásunkban ott van, és azonnal megnyilvánul, mihelyt valódi beszélgetésbe kezdünk.
A nők és a férfiak ugyanis teljesen különbözőképpen bánnak a szavakkal. Egy statisztika szerint a férfiak kb. 20 ezer, a nők ezzel szemben 30 ezer szót használnak. Ennek biológiai okai is vannak: a beszédközpont a nőknél erősebben fejlett, mint a férfiaknál. Ezenkívül a nők jobb és bal féltekéje között több a kapcsolat, ők gyorsabban tudnak kapcsolgatni a gondolkodás és érzés, észlelés és megfogalmazás között. Ezért aztán abban, amit megfogalmaznak, felfedezik a dolgok összefüggését, másrészt gyakran csapongóbbak, mint a férfiak. A férfiak rendszerint a nőknél jobban tudnak rendszerezni és elemezni.
Walter Trobisch házassági tanácsadó érdekes hasonlatot talált arra, hogy ezt a különbséget érzékeltesse: ha a férfiakat és nőket egy-egy bútordarabhoz hasonlítjuk, akkor a legtöbb férfi olyan, mint egy fiókos szekrény, egy komód. Különböző fiókjai vannak, amelyeket ki lehet nyitni és be lehet zárni. Egy rekesz a hivatás számára, egy a hobbinak, egy a pénznek, egy a szexualitásnak, egy a családnak és így tovább. Mindig egyiket a másik után lehet kihúzni és betolni, és lehetőleg egyszerre csak egy van nyitva.
A nők ezzel szemben gyakran ruhásszekrényre hasonlítanak, ha ennek kinyitják az ajtaját, minden egyszerre tárul a szemünk elé. A nők mindent meg tudnak beszélni egyszerre, az érzéseik segítségével az élet különböző területeit átölelik – az átélésben, érzésben és gondolkodásban. A nőknél gyakran minden kapcsolatba kerül egymással: a tévéprogram és a házastársi veszekedés, a pelenkázás és egy politikusnő, a szomszédasszony és a szabadságos tervek, a saját szakmai tevékenység és az anyós…
Ha a két „bútordarab” működését megértjük, párkapcsolataink minősége is megváltozhat.

Kertész Tibor

(folytatjuk)