Az egykori felszíni szénfejtő helyett kialakított tó ügyéről tavaly két rendben is írtunk lapunkban, a községi elöljárók már akkor meglebegtették annak lehetőségét, hogy végül jogi úton keresik igazukat. Áprilisban Kisgyörgy Sándor, illetve Máthé Árpád úgy nyilatkozott, hónapok kérdése, hogy perre mennek a minisztériummal, mind­össze az általuk az ügyben benyújtott közigazgatási panaszra adott választ várták a szaktárcától, hogy ennek alapján a közigazgatási bírósághoz tudjanak fordulni.
A kereset benyújtása végül késő őszre halasztódott, egy bukaresti ügyvéd vállalta az önkormányzatok képviseletét a szaktárcával szemben. Kisgyörgy Sándor, Sepsikőröspatak polgármestere lapunk érdeklődésére kifejtette: egyelőre azt szeretnék elérni a per révén, hogy a minisztérium ismerje el – a bírósági ítélet hatására –, hogy a bányát egykoron működtető Országos Széntársaság tulajdonképpen nem rendelkezik semmilyen, a tulajdonjogát bizonyító okirattal, tehát igényeket sem fogalmazhat meg. Mint azt korábban jeleztük, 2002-ben egy kormányrendelet nyomán az akkor még működő társaság kapott egy birtokosi bizonylatot, amely azonban nem egyenértékű egy birtoklevéllel, de valamivel később ezt a jogszabályt hatályon kívül helyezték, így elviekben az említett okiratok is elvesztették érvényességüket. A tó feletti vitában a vállalat – amely időközben fizetésképtelenné vált, és eljárás is indult helyzete rendezésére – továbbra is erre hivatkozva próbálja bizonyítani, hogy a tó, valamint a hozzá tartozó, mintegy 250 hektárnyi terület (mely mindkét község közigazgatási területére átnyúlik, nyolcvan százalékban Sepsikőröspatakéra) az ő tulajdonuk. Telekkönyvi nyoma ugyanakkor nincs ennek az állításuknak egy kisebb, mintegy 20 hektáros területet leszámítva, amelyhez más úton jutott a társaság. A szaktárca 2014-ben egy bizottsági felmérés nyomán megerősítette, hogy a létesítmény, valamint a hozzá tartozó terület a két települést illetné meg, de azóta sem kormányhatározatban, sem rendeletben nem rögzítették ezt, a társaság pedig továbbra is „fújja a magáét”. Ezt elégelte meg a két önkormányzat, és a panasz benyújtását, a válasz elmaradását követően léptek a peres útra.
Kisgyörgy Sándor az esélyeiket illetően úgy vélte: könnyen előfordulhat, hogy Bukarestben most nem áll senki érdekében, hogy ezt a kérdést megoldják, így a peren kívüli megegyezés esélye igen kicsi. Hogy a bírósági eljárás mit hoz, azt is nehéz megjósolni, viszont számukra csak ez a megoldás maradt. Egyelőre várják az első tárgyalás időpontját.