A második gyógyszerész családunkban Nagy Géza volt. 1884-ben született, Kolozsváron szerzett gyógyszerész oklevelet, Marosvásárhelyen volt patikus, Budapesten 1921-ben ,,spanyol járványban” meghalt, ott is van eltemetve. Nőtlen, gyermektelen volt.
A harmadik gyógyszerész, Nagy Sándor 1886. november 22-én született Marosvásárhelyen, a kolozsvári egyetemen szerzett diplomát, és szintén Marosvásárhelyen volt patikus. (Említésre méltó, hogy gyakornokoskodott a híres Rozsnyai patikában, Zomai-Aradon, ahol a kiváló kémiai professzor felfedezte a régi idők nem keserű kininjét, melyet Chininum tanninum inspidium Rozsnainak nevezett el.) Az első világháborúban behívták katonának, Premsyl város védelmében orosz fogságba esett, onnan hazatérve a Tolna megyei Fadd községbe került. Megházasodott, neje Szombathelyi Piroska lett. 1918-ban nem tért vissza Erdélybe, a nagymartoni patikában helyezkedett el. 1920-ban elhunyt tüdőgyulladásban, ott is van eltemetve Nagymartonban.
A negyedik gyógyszerész szintén édesanyám testvére volt, Nagy Ilona. 1899-ben született Marosvásárhelyen, férjhez ment a magyarrégeni Farkas Gyulához, aki fiatalon elhunyt, és az özvegyasszony, akinek két gyermeke volt, 1940-ben beiratkozott a szegedi egyetemre, ahol kitüntetéssel (Horthy-gyűrű) szerzett gyógyszerész oklevelet. Marosvásárhelyen lett patikus, ahonnan 1944 őszén elmenekült Budapestre, ott kiváló gyógyszerész lett, a Dózsa György úti patika vezetője volt nyugdíjazásáig. 1983-ban főgyógyszerészként halt meg, a farkasréti temetőben nyugszik. Több alkalommal díjakat, kitüntetéseket kapott.
Az ötödik gyógyszerész unokatestvérem, legifjabb Nagy Sándor volt, aki 1919. szeptember 20-án Nagymartonban született, a patika első emeleti szobájában. A trianoni döntés e helységet Burgenlandhoz (Ausztria) csatolta, ma Mattersburgnak nevezik. A patikában volt gyógyszerész Sándor édesapja, a patika neve Gyűszű volt, Tolnai úr tulajdona. Elemi iskoláit Faddon járta, ahol az endémiás golyvások az iskolában minden nap egy evőkanál édesített jódkálit kaptak. A bonyhádi gimnáziumba került, ott érettségizett. 1937-ben gyógyszerész-gyakornoknak Békéscsabára került a Sas patikába, melyben Réthy Károly tulajdonos egy valóságos gyógyszergyárat létesített. Az első békéscsabai patikát idős Réthy Béla alapította a főúton a városházával szemben, a Csaba Szálló mellett. E patika hátsó felében gyártották többek között a pemetefű cukrot, China vasbort, likőreszenciákat, tinktúradrazsét, aranyérkúpot, rüh- és higanykenőcsöt, melyet a kisebb patikák innen vásároltak. Két év után unokatestvérem gyakornoki vizsgája kitűnő lett. Ekkor eladták a marosvásárhelyi nagy patikát, ő pedig 1939-ben Szegedre ment egyetemre, ahol gyógyszerész diplomát szerzett 1941-ben. A szegedi gyógyszertanszéken Dirner, Jancsó és Kőszegi Dénes voltak a tanárai. Azon év júliusában visszament a békéscsabai Sas patikába, de behívták katonának, és 1941. október 3-án Kolozsvárra küldték a Zápolya utcai helyőrségi kórházba, ahol gyógyszerész zászlós lett. Megnősült, és 1943-ban áthelyezték Szombathelyre, ahonnan a front közeledtével Ausztriába gyalogolt feleségével, Pap Viktóriával, és orosz hadifogságba esett. A Szovjetunióba tartó fogolyvonatról megszökött, Dunaföldvárra ment, ahol Szíjártó Tibor gyógyszertárába került, majd annak államosítása után a volt Zsilinszky patika vezetője lett nyugdíjazásáig. 2008. december 9-én, életének 89. évében hunyt el, a dunaföldvári fehérvári úti temetőben nyugszik felesége és fia mellett. Két lánya még él Dunaföldváron. Rendkívüli munkásságáért több alkalommal díjazták és kitüntették.
A hatodik gyógyszerész családunkban édestestvérem, Szőts Lajos volt, aki 1923. június 29-én Ratosnyán (Maros megye) született, a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó kollégiumba járt, ott érettségizett 1942-ben. A kolozsvári egyetem gyógyszerészeti karán tanult, mely egyetemmel 1944 őszén Szegedre költözött. Kiváló évfolyamtársai voltak: Horváth Tibor, Nagy Örs, Vajna Imre későbbi főgyógyszerészek... Az egyetem a második világháború frontja elől Ausztriába, Grazba menekült, majd a háború vége után, 1945-ben visszaköltözött Szegedre. Lajos ott nyert gyógyszerész diplomát 1947-ben. Hazajött Romániába, és Sepsiszentgyörgyön a kis Féder patikában lett gyakornok (praxinak nevezték). Akkor Sepsiszentgyörgyön öt patika volt: két Féder tulajdonú, egy-egy a Stroescué, Csutak Istváné és Zakariás Istváné. Testvéremet meghívták Kovásznára, Szabó Vince magánpatikájába. El is ment, de a patikát az ebergényi patikával és a drogériával államosították. A Szabó patika a Nagy Barabás tulajdonában lévő épületben volt, kezdetben Demes Józsefet nevezték ki főnöknek, de egy év múlva rájöttek, hogy Demes nem végezte el a gyógyszerészeti egyetemet, így Szőts Lajos lett a vezető, aki élete végéig Kovásznán maradt, és kiváló szakember volt. Mind brassói felettesei (a Centrofarm vállalatnál), mind megyei főnökei (Csutak István) elismerték szakmai tudását. A híres Mikulicz kenőcsöt csak nála lehetett beszerezni... Szabad idejében székely kopjákat, csillárokat faragott művészi szinten, és e tárgyakkal lepte meg ismerőseit, családját. Szenvedélyes horgász volt, Kommandón pisztrángot, a Feketeügyben csukát fogott. Tízféle kártyajátékot ismert, Jókai regényeit olvasta. Közismert, tiszteletet élvező személyiség lett Kovásznán, 1986. évi nyugdíjazása után is még bedolgozott, humorérzékére jellemző mondása szállóige lett: ,,Szemüveges pincér, zöld szamár és okos patikus nincs.” 1995. június 23-án hunyt el, a kovásznai temetőben nyugszik.
Még három patikust említek meg, akik beházasodtak családunkba: lányom férje, Bartus György Budapesten szerezte gyógyszerész diplomáját, három patikája van Pest megyében, a magyar gyógyszerész kamara alelnöke; édesanyja, Bartus Edit Budapesten vezető beosztású aranydiplomás gyógyszerésznő lett, Bartus Ádám pedig, aki Pécsett szerzett oklevelet, Ráckevén patikus, szorgalmas, jó szakember.
Íme, zöld szamár nincs, de hivatását szerető, dolgos, okos patikusok voltak, vannak és lesznek.
Dr. Szőts Dániel