– Az elmúlt évben turnéztál Erdélyben?
– Két ízben is. Márciusban a Ghymes együttessel egy ünnepi turnén  Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen, júliusban a Kéknyúllal a Csíki dzsesszfesztivál rendezvényein Szeredában, Székelyudvarhelyen és Gyergyószentmiklóson léptünk fel.
– Milyen élményekkel tértél vissza Pestre?
– Mindig nagy öröm Erdélyben játszani. Az emberek zenéhez való hozzáállásában rejlik a titok. Nemrég egy közös lemezmunka folyamán beszélgettem Benkő Lászlóval, az Omega billentyűsével közös nyári erdélyi élményeinkről, szóba került a kézdivásárhelyi híres „Kék Színház” is, ahol mindketten játszottunk már, és megállapítottuk: az emberek itt jobban lelkesednek a muzsika iránt, mint Magyarországon.
– Sepsiszentgyörgyön mikor voltál?
– Régebb többször koncerteztünk ott a Ghymessel. Tavaly sajnos, nem jutottam el oda. Apropó: a feleségem odavaló.
– Nocsak. És elmennél-e, ha meghívnának?
– Nagy örömmel, mert ott még nem tudtuk megmutatni a Kéknyúl zenéjét, amelynek izgalmas és különleges világa van.
– Sepsiszentgyörgynek van dzsesszkultúrája. A Mikó Kollégiumban két kollegám is – Kiss Béla és Dancs Árpád – dzsessz szakértő volt már a nyolcvanas években. Milyen zenét játszik a Kéknyúl?
– Zenénk stílusát nehéz behatárolni. Nem is alkalmas a kötöttségekre, mivel sok műfajból táplálkozik. Csak saját szerzeményeket adunk elő. A zenekar védjegye a Hammond orgona, amely önmagában is monumentális hatású. Remek ritmusszekcióval rendelkezik a csapat, pengeéles fúvós szekció hasít, és hab a tortán az amerikai származású énekesünk, aki a szövegeket írja.
– Milyen lemezek fűződnek a nevedhez?
– 2013-ban jelent meg az első saját lemezem, Lulu a moziban címmel, amely szerzeményeimet tartalmazza nagyszerű zenésztársak segítségével. Dalíróként közreműködöm a Kéknyúl zenekarban is, és a legutóbbi, Crowded Universe című lemezünk anyaga az, amelyet nyáron eljuttattunk az erdélyi közönséghez. Nemrég jelent meg a Ghymes együttesnek a Best of Ghymes, illetve a Mendika című albuma, amelyben van szerencsém szaxofonozni. A nyár elején látott napvilágot Kökény Attila Elmegyek című lemeze Máté Péter-dalokkal, melyben szintén közreműködöm.
– Olvastam, hogy a magyar zenével megfordultál Vietnamban is.
– Ott Iván Szandra barátommal, zenésztársammal jártam, aki remek énekesnő és zongorista. A sors különleges játékaként az első magyar nyelvű „dalcsokrunkat” Hanoiban mutattuk be 2014. március 15-én. E műsorunkban régi filmzenéket, Karády-slágereket dolgozunk fel, és próbáljuk újra eljuttatni a magyar fiatalokhoz és idősekhez egyaránt.
– A legnagyobb, zenével kapcsolatos élményed?
– Zenéltem több olyan emberrel, akikkel valamikor régen csak álmodhattam a közös színpadra lépést, részt vehettem Jackie Orszácky utolsó hazai turnéján, de a hazai zenei ikonok közül is sok emberrel dolgoztam már. Egyik legkülönlegesebb élményem egy dél-kelet-ázsiai koncert és mesterkurzus volt, ahol bátyám révén megismerkedtem Branford Marsalis világhírű amerikai szaxofonossal, akinek szólóit gyerekkoromban a kismagnómon hallgattam és milliószor visszatekertem. Személyes, már-már barátinak mondható egy hetet töltöttem a társaságában.
– Szakmai terveid?
– Iván Szandrával tervezünk közös lemezt saját szerzeményekkel, illetve a Kéknyúllal is sok koncert áll előttünk. Dédelgetek egy-két  kreatív ötletet.
S. KIRÁLY BÉLA