A kilencvenes években készült, tizennégy koszorút ábrázoló, a hiperrealizmus határát súroló száraz akvarellt rozsdás tárgyakról készült huszonötös sorozat folytat, amelyet kövekre írt szubjektív üzenetek plasztikája egészít ki. Modelljei többnyire talált tárgyak, amelyeket akciói során, többek között Dan Perjovschival közösen bemutatott performance-ok kellékeiként is használt. Kiállított számos európai nagyvárosban, több grafikai díj tulajdonosa, emellett alkalmazott grafikával, mail arttal, fotóval is foglalkozott.
A sepsiszentgyörgyi Lábas Házban tegnap délután nyílt tárlaton munkásságát Kányádi Irén művészettörténész, a Partiumi Keresztény Egyetem előadó tanára méltatta. Összegzésében elmondta, attól függetlenül, hogy a száraz koszorúk törékenységét, a kövek szilárdságát vagy a vas porlandóságát nézzük, a munkák túlmutatnak a hétköznapi, empirikus tapasztalaton. Egyfajta meditatív állapotba helyezik a nézőt.
Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész az Erdélyi Művészeti Központ első rendezvényét üdvözölhette a Lábas Házban, amely idéntől ideiglenesen az általa vezetett kulturális intézményhez tartozik.