A fekete kedd után fehér éjszaka következett, mert sokan a kormány iránti megvetés jeleként köptek, s (ki)léptek Bukarest utcáira tüntetni. A (több utcányi) széles néptömeg kivonult más városokban is, s mindenütt a kormány lemondását követelték (és követelik). Közben a: Nem, nem, nem… / nem megyünk mi innen el! kezdetű nótát, és más kormányelkergető rigmusokat énekelgettek. A gyászos eseményeket a tüntetésen részt vevők az alkalomhoz illően könnyhullajtva viselik el, mert a harciasabbak ellen könnygázt is bevetnek a rendfenntartó szervek.
A kormányt sokan azzal vádolták, hogy nem bocsátották közvitára az említett rendelettervezeteket. Pedig, ha kissé késve is, de az igazságügy-miniszter előzőleg majdmindenkit megkonzultált. Sajnos, a megkérdezetteken nem nagyon lehetett eligazodni, mert a kabarészerű meghallgatáson 117 személy, illetve civil szervezetek képviselői, gittegyletek, valamint a bebörtönzöttek hozzátartozói vettek részt, és mindegyiküknek pró és kontra javaslata volt az amnesztia és a büntető törvénykönyv módosítása tekintetében. Az utcán tüntetőktől eltérően többen amnesztiát követeltek, hiszen olyan is volt, akinek fiacskája csak három autót lopott, ami semmiség ahhoz képest, hogy vannak, akik milliókat rekkentettek el, és akiket az új büntető törvénykönyv szabályozása szerint preventíven akarnak megszabadítani a lecsukástól. A legérintettebbeket, a börtönlakókat nem kérdezték meg. Egyelőre ők a zárkában még nem bonthatnak pezsgőt, mert az amnesztiáról szóló törvénytervezetet a parlament fogja megvitatni. Az nem volt olyan sürgős, mint a hivatali visszaélő(sködő)kről dönteni. Most már jó lesz, mert az újonnan elfogadott kormányrendelet szerint egy rossz törvénynek a kormány általi elfogadása sem számít majd hivatali visszaélésnek az olyan semmiség mellett, mint egy 200 ezer lej alatti csalás-lopás.
Tény, hogy börtöneinkben nagy a zsúfoltság, mert egy helyre majdnem másfél rab esik. De örvendetes, hogy mégiscsak jobb a helyzet, mint a kórházakban, ahol egy ágyban néha két beteg is fekszik, sőt – láttam a tévében –, már volt, ahol három ülőalkalmatosságot is összetoltak, hogy ott tudja álomra hajtani fejét a beteg, esetleg ott szenderüljön jobblétre. Ezért nem büntet az Európai Bíróság, mint börtönbéli körülmények miatt. A büntetésekből a rabok exportját is lehetne finanszírozni, mert mi sajnos nem tudunk olyan komolyabb beruházásokat véghezvinni, mint börtön, autópálya-, vagy repülőtér-építés. Hollandiában viszont rengeteg üres hely van a börtönökben. Emiatt ott munkanélküliség fenyegeti a smasszereket. Bár az ellenzék azt mondja, azért kevés a rab, mert a bűnüldözés nem hatékony, és nem kapják el a vétkeseket. Esetleg kiegyezhetnénk velük, hogy ellentételezésként a rabok elszállásolásáért korrupcióellenes ügyészeket, bírákat, titkosszolgálati lehallgatókat adnánk nekik bérbe. Lehet, akkor ott is dugig telnének a dutyik.
Hollandiában van olyan büntetés-végrehajtási intézet, ahol bevándorlókat szállásolnak el, mert a cellák egy vagy két ember számára kényelmes lakhatást biztosítanak, konyhával, edzőteremmel a közelben. Ha nálunk ilyen körülmények lennének, szabaduláskor a volt kuncsaft leütné a börtönőrt, hogy vissza mehessen oda lakni. Ha oda szállítanánk a megrögzött bűnözőket, azzal két legyet is ütnénk egy csapásra. A mi elítéltjeink 40 százaléka vissza­eső. Na már most, mikor Hollandiában lejár büntetésük, akkor nem jönnének haza, hanem ott, helyben követnének el ismét valami bűncselekményt, és így nem gyűjtenék meg a román igazságszolgáltatás baját. Ha elkapnák őket a hollandusok, rögtön bekaszlizhatnák, és ezáltal javulna börtöneik kihasználtsága.