A mai munkaerőpiaci lehetőségek, a nők jogainak kiszélesedése, a házasság mint tartós szövetség iránti elköteleződés lazulása, a házasságon belüli szerelem és intimitás utáni vágy megváltoztatta azt az elképzelést, hogy csak a házasság adhatja meg azt, amire a felek vágynak. Így érthető, hogy a házasságkötés csappanóban, a válások száma növekvőben, a házasság nélküli együttélések sokasodnak, s ezzel együtt a házasságon kívüli szü­letések aránya is emelkedik.
Ha feltesszük a kérdést pá­roknak, mit találnak a legnehezebbnek a mai világban egy férfi és egy nő kapcsolatában, majdnem minden esetben azt halljuk, hogy kifáradtak, kimerültek, meg vannak akadva a változó szerepek, a követelmények nyomása miatt. A mai párok számára már nincs követhető példa, a régi értékek, szerepek, hagyományok elavultak, olyan, mintha térkép nélkül kellene eligazodni egy ismeretlen vidéken. A kihívás: új utakat találni.
Az alábbiakban  néhány olyan nézőpontot vázolunk fel, amelyek összehozhatják a párok életét azzal az idővel, világgal, amelyben zajlik. Térképet ugyan nem, de iránytűt adhatnak az új utakat keresők számára.
A háromkarrieres család – a harmadik a családi élet – arra utal, hogy a munka és a család egyenlő jelentőséget nyert. A nők bekapcsolódását a gazdaságba nem kísérte a házasság olyan kulturális megértése, ami ezt az átmenetet megkönnyítette volna. Férfiak és nők egyaránt bera­gadtak a tradicionális szerepekhez kapcsolódó hiedelmekbe, még akkor is, ha mindketten folytatják szakmájukat. Ideje ezeket a hiedelmeket megkérdőjelezni, újragondolni. Így a pár mindkét tagját elsődlegesnek kell tekinteni mind a munka, mind a család szemszögéből, és érdemes ezt páronként átbeszélni.
Megjelenik az új háromszög, amelynek a harmadik tagja nem egy másik személy, hanem a technológia. A technológia elérte a párok magánszféráját, főként olyan értelemben, mintha a technika irányítaná őket és nem fordítva. Ma már senki számára nem meglepetés az internethűtlenség és a kiberszex. A világháló nem korlátozza a kapcsolatok számát, végtelen számú ismeretlennel kommunikálhatunk, közölhetőek szenzációs történetek, pornográf hajlamok stb. Természetes, hogy nem csak feszültségforrás a technológia, a szétszóródott családok esetében általa mindennapossá válhat a kapcsolattartás gyermekkel, hitvessel, testvérekkel, miközben évente csak kétszer-háromszor találkoznak. Mindenképp hasznos lehet megválaszolni magunknak az alábbi kérdéseket: Ki és mikor használja az internetet? Hasznos információforrás-e a háztartásban, vagy az elvonulás eszköze lett, esetleg a közös ágyból való menekülésé?
 Látva, tapasztalva az őrült, nyomasztó tempóban élő párokat, kimondhatjuk, hogy életükre a legnagyobb hatást talán az idő gyakorolja. Alapprobléma: hogyan kezelik a párok az idő múlását? Eltolódások adódnak a személyes élet kronológiájában, például mikor akarnak házasodni, gyereket vállalni. Feszültséget kelthet egy kapcsolatban az időbeosztás akkor is, ha másként vélekednek a szabályosság szükségességéről, a jövőtervezés vagy a pillanatnak élés dilemmájáról. A rapszodikus munkabeosztás, a munka zaklatott üteme, a hosszúra nyúló munkanapok miatt a közös idő megcsappanása kihat a párok együtt tölthető idejének mennyiségére és minőségére, új kihívások elé állítva: hogyan lehet szinkronba kerülni, hogyan lehet biztosítani a közös szórakozást, intim perceket, hogyan nyerhetnek időt gyermeknevelésre, problémamegoldásra, életük közös építésére. Bár a munka, a kapcsolat és a család közötti egyensúlyozás kihívásait mindkét fél megtapasztalja, az adatok szerint a nők vállára több hárul ebből.
Érdemes kipróbálni Peter Fraenkel egyperces örömpontok gyakorlatát, amelyet elfoglalt párok időmintáinak javítására dolgozott ki. A gyakorlat lényege, hogy minimális időráfordítással nagyobb kötődés érzete alakuljon ki. Pl.: egy csók, egy ölelés, virág, édesség, simogatás, szavak, amelyek a másiknak örömet okoznak, egy vicc, verssor, gyors tánc, ima stb. Ezekből az egypercesekből érdemes hatot eloszlatni a nap folyamán. Ezzel a gyakorlattal nem lehet kiváltani az együttes időt, ez csak ráadás!
Az érintett kérdések, de mások is, mint a gyakori válás és újraházasodás, a nevelőszülőség, a homoszexualitás, a genetikai térkép alapján tervezett gyermekek egészen új elképzeléseket követelnek párkapcsolatról, szerelemről, gyermekvállalásról, elköteleződésről, intimitásról. Ma a segítő foglalkozásúaknak hatniuk kell, hogy a párok túltekintsenek magánéletükön, és meglássák a kívülről ható társadalmi folyamatokat.

Pál Tünde vallástanár, pasztorálpszichológus