Az első nemeslevelet Báthori Zsigmond, Erdély fejedelme (akkor még vajdának titulálta magát) adományozta 1585. szeptember 27-én Tordán kiállított oklevelével szotyori Nagy Eleknek, egy másikat Rákóczi Zsigmond, Erdély fejedelme, a Magyar Királyság részeinek ura, a székelyek ispánja szotyori Nagy Gergelynek 1607. április 16-án Fogaras várában kiállított adománylevelével, melyet bejegyeztek a Királyi Könyvekbe.
Időrendben a kettő közötti Bocskai István, Magyarország és Erdély fejedelme, a székelyek ispánja által Kassán 1606. november 8-án kiállított oklevele, amellyel szotyori Nagy Pált, általa testvéreit, Jánost és Tamást Magyarország és Erdély nemesei sorába írta, és címert adományozott számukra. Az oklevelet a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára őrzi. A dokumentumban az adományosok Paulus, Ioannes, Thomas Nagy de Zothyor néven szerepelnek, aláírta a fejedelem (Stephanus) és Péchy Simon titkár. Az adományt kétszer hirdették ki. Erről a plicán (a pergamen feltűrt részén) levő kihirdetési záradékok tanúskodnak. Az első nagyon elhalványult, nagyrészt olvashatatlan, a kihirdetés helye és dátuma nem betűzhető ki, a két ellenjegyző neve viszont igen: Pancratius Senniey (Sennyei Pongrác) és Joannes Pettky (Pettky János). Az adományt kihirdették még Sepsiszék gyűlésén Sepsiszentgyörgyön 1607. március 31-én kálnoki Bedő István háromszéki főkapitány és oltszemi Mikó György királybíró jelenlétében, a záradékot ellenjegyezte árkosi Veres János, Sepsiszék jegyzője. Az oklevelet sárga-kék-rózsaszín sodratú zsinegen függő, természetes viaszágyba helyezett vörös viaszpecséttel erősítették meg. A pecséten a kismarjai Bocskai család címere, amelyet Magyarország és Erdély címere vesz közre, fölöttük az 1605-ös évszám és királyi korona látható.
A címer leírása: katonai pajzs kék mezejében a pajzs talpában levő pázsiton hátsó lábain álló két természetes színű oroszlán mellső lábaival felfelé kinyújtott véres kardért viaskodni látszik. A pajzson királyi fejékkel díszített zárt katonasisak, amelynek csúcsából különböző színű szalagok omlanak alá. A szöveg nem jelzi, de a címerfestményen látszik, hogy a foszlányok máza jobbról kék-arany, balról vörös-ezüst.
A család egy későbbi tagja szintén kapott adományt. I. Ferenc osztrák császár, Magyarország apostoli királya, Erdély nagyfejedelme, a székelyek ispánja stb. az ausztriai Badenben 1833. július 11-én kiadott oklevelével szotyori Nagy Ferencnek, aki a székely határőr huszárezred főhadnagyaként ment nyugalomba, erdélyi nemességet, címert és „Bátorszív” előnevet adományozott. Az adománylevél magyar fordítását a Román Nemzeti Levéltár Kovászna megyei fiókjának állományában találtuk meg. Eszerint Nagy Ferenc, miután 1791-től megszakítás nélkül negyven esztendeig háborúban és békeidőben, különösen a franciák ellen viselt háborúkban 1796-ban, 1799-ben, 1805-ben és 1813-ban nagyszámú ellenséget fogságba ejtett, rettenthetetlenségével, a veszedelem megvetésével katonatársait az ellenség bátor feltartóztatására buzdította, kiváló személyes bátorságával többet a legyilkolástól vagy fogságtól megmentett, katonai erényeinek oly fényes jeleit adta, hogy a császári-királyi hadsereg ezüst-, a bajor királyi hadsereg aranyérmével kitüntették. Az adomány által őt és addig született, valamint törvényes házasságából azután születendő gyermekeit, azoknak mindkét ágon való örököseit és utódait a nemesség soraiba írják, számukra az uralkodó címert adományoz.
A címer leírása: egyenes katonai pajzs, amely alsó része öblös, szögben végződik (csücskös talpú pajzs), amely ezüst pólyával átlószerűen két mezőre van osztva, a felső zöld mezőben háromszög alakban elhelyezett három hatágú arany csillag ragyogni látszik, az alsó vörös mezőben jobbra fordult, könyökben hajlított páncélos emberi kar markában hüvelyéből kivont görbe kardot tart. A pajzs fölött – mint a nemeseknek engedélyezett – jobbra fordult nyitott rostélysisak bíborszínű kővel ellátott nyaklánccal és drágaköves csüngővel ékített királyi koronával ékesítve. A sisak közepéből kiemelkedik egy páncélozott kar sujtásra kész karddal. A foszlányok: egyfelől arany-zöld, másik felől ezüst-vörös.
Az adományt kihirdették Háromszék girás gyűlésén (székgyűlésén) 1834. június 16-án, a záradékot Forró Ferenc közjegyző ellenjegyezte.

Szekeres Attila István heraldikus