December eleje óta, mióta a szociáldemokraták megnyerték a választásokat, olyan az ország, mintha egy Caragiale-darabban élnénk, sokat nevetünk. Mindenekelőtt azt kell elmondani, hogy a vezető politikusok egyharmada bűnvádi eljárás alatt áll, akik állandóan abban mesterkednek, hogy halasszák tárgyalásaikat, megússzák börtönbüntetéseiket. Szóval ők irányítják az országot...
Először kihirdették, hogy megemelik a béreket, nyugdíjakat, eltörölnek több adót, illetéket, aztán, amikor úgy tűnt, hogy sikerült megvásárolniuk az emberek bizalmát, egy éjszaka módosították a büntető törvénykönyv korrupcióellenes, bűnökre, hivatali visszaélésekre vonatkozó előírásait, olyan kitételeket fogalmazva meg, hogy ha egy hivatalnok nem szándékosan követ el bűncselekményt, az általa okozott kár értéke nem haladja meg a 200 ezer lejt, vagy ha a törvények előkészítésével, elfogadásával kapcsolatos bűntettet követ el, mentesüljön a büntetés alól. Mindezek a törvénymódosítások pedig – melyekre máskor hónapokig várni kell – azonnal megjelentek a hivatalos közlönyben. Vajon miért is kellett ilyen sürgősen cselekedni? Mi ebben az ország érdeke? Az biztos, hogy nem ránk vonatkoznak ezek a törvények...
Erre az intézkedésre tört ki az az elégedetlenségi hullám, amiről ti is hallottatok a médiából; érdekes módon azok is fellázadtak, akik a legnagyobb fizetésemelést kapták – például a színészek –, a tüntetéssorozat hatására pedig valószínűleg belátták a vezetőink, hogy talán mégsem célszerű erőltetni ezeket a gyanús intézkedéseket, ezért visszavonták a törvénymódosítást. Majdcsak kitalálnak valami mást, amivel kibújhatnak a büntetés alól.
Nemrég az is kiderült, hogy nem tud mindenütt érvénybe lépni az általuk törvénybe foglalt fizetésemelés, mert az összegek, amelyekről rendelkeztek, nem léteznek, vagy ha minden pénzt erre fordítanának, semmi sem maradna egyéb beruházásokra. Hogyan lehet úgy törvényt hozni, hogy annak működéséhez a törvényhozó nem tud megfelelő feltételeket biztosítani? Ennyi erővel azt is törvénybe foglalhatták volna, hogy az ország minden dolgozójának duplájára nőjön a fizetése, aztán mindenki oldja meg, ahogy tudja. Az lett volna csak igazán nagylelkű intézkedés... Az idei állami költségvetési törvény kihirdetése után most már biztosan több hasonló meglepetésre is számíthatunk.
Így fest tehát a helyzet nálunk. Követjük a híreket, tüntetünk, nem unatkozunk. Vicces, hogy hogyan foszlanak semmivé a technokrata kormány által előrevetített szép kilátások azok irányítása alatt, akiknek gőzük sincs az általuk vezetett szakterületekről. Máris pozitív tartományba fordult az infláció, drágul az áram, földgáz, egyes élelmiszeripari termékek. A hangadó társadalmi réteg lekenyerezése mellett pedig diszkréten megvonták az állami támogatást azoktól, akik már nem tudnak fellázadni: a betegektől, otthoni gondozásra szorultaktól. És közben hülyének néznek bennünket, amiben van is igazság, hiszen mi voltunk azok, akik ilyen szépen hatalomra juttattuk őket, adott esetben a passzivitásunkkal. A magyarok persze nem rájuk szavaztak, de az RMDSZ-re leadott szavazatainkkal mi nemigen tudjuk előre, hogy melyik oldalon is állunk. Hát nem tiszta Caragiale, kedves komáink?
Egyszóval izgalmas az életünk, jól szórakozunk, és a legjobbakat kívánjuk nektek is!”