A falu református temploma a Dobolyka nevű dombon magasodik a település fölé. Régészeti feltárások alapján valószínűsíthető, hogy a 12–13. század fordulóján épülhetett. Két nagy átépítés és többszöri javítás után is megmaradt a román stílusú szentély eredeti alakja, azaz a félkör apszisa, amit fél kúp fed, és a köríves diadalív, amely összeköti az alacsony szentélyt a templom hajójával. A 22 méter magas, különálló torony eredetileg egy hajdani várfal védőbástyája lehetett.
A templom utolsó átépítésekor, 1862-ben nyerte el mai formáját. Teljes hossza 19 méter, a főhajó szélessége 8 méter, magassága pedig 6 méter. A templom átépítésének évét az úrasztala márványlapja bizonyítja, amelyet több más, ma is használt úrasztali edénnyel együtt az egyházköz­ség 19. század második felének patrónusa, Antos János és neje, báró Radák Kata adományozta. A szószékkorona 1794-ben készült, az orgonát pedig 1909-ben Einschenk Károly brassói mester építette.
A toronyban két harang található. A nagyobbik, 320 kg-os harang felirata: „Ezt a harangot Tekintetes N. Rétyi Székely Mózes uram öntette a maga költségén a rétyi Ecclésia számára 1773-ban.” A kisebbik, 150 kg-os harangon pedig a következő felirat olvasható: „A rétyi Egyháznak hősi halált halt Albert fiuk emlékére öntette Zoltáni András és neje Pakulár Sára 1921-ben.” Említést érdemel még egy 1930-ban Bukarestben öntött harang, amely az ott szolgáló rétyiek adománya volt az egyházköz­ségnek, de amely sajnos, a II. világháború során eltűnt.
A 2002-ben történt kisebb javításokat követően, 2012–2015 között a rétyi templom teljes belső és külső felújításon esett át, azonban egy 2016 őszén bekövetkezett földrengés nyomán a falakon ismét repedések jelentek meg. Ezek kijavításáról a gyülekezet gondoskodik, hogy aztán a reformáció 500. évfordulója alkalmából, szeptemberben tartandó hálaadó istentisztelet során mondjon köszönetet Istennek évszázadokon keresztül átnyúló és napjainkban is megnyilvánuló kegyelméért.

Deák Botond