| 2005-11-11: |
| Kitekintő: Egy versenyturné tükörcserepei (A Vox Humana Norvégiában) |
 Tizenhét nap, kilencezer kilométer, nyolc ország, öt főváros, öt nagyváros - e néhány száraz adat csupán jelzi a Vox Humana kamarakórus legutóbbi turnéjának koordinátáit. S ha még azt is hozzátesszük, hogy az úti cél a rejtelmes Észak, annak is legnyugatibb csücske, Norvégia volt, akkor elképzelhetjük a sok élményt, amellyel a 45 résztvevő gazdagodott. S mivel a norvégiai Bergenben, az ország ,,zenei fővárosában? első ízben megrendezett Grieg-versenyen való tisztes helytállás volt a cél, kirajzolódik egy - ahogy manapság mondani szokás - kulturális projekt képe. Alább néhány fénykép segítségével a versenyturné tükörcserepeit villantjuk meg az érdeklődők számára. Közép-Európa - csak futólag Három nap alatt nehéz átszaladni ugyanannyi országon, s még a minikoncert ígéretét is betartani. E megállapítás fényes bizonyítást nyert, hiszen a debreceni pihenés után - ahol Bak Ferenc és Félegyházi Erika jóvoltából kényelmes szállás jutott - hiába volt az igyekezet, hogy a Krakkótól 160 kilométerre lévő Sandomiercz Mária-ünnepére időben érkezzünk. Nem a több száz kilométer volt az akadály, hanem a még Magyarországon és Szlovákiában is fellelhető útviszonyok (nem rosszak, csak épp most építik őket), na meg a határállomások, amelyek - unió ide vagy oda - nekünk korántsem ,,légiesek?. Az elmaradt koncertet kis krakkói látogatással, s mert épp szentmise volt a székesegyházban, éneklő bekapcsolódással a liturgiába, na meg reggeli sandomierczi énekléssel pótoltuk. Kelet-Nyugat határán Berlinbe érkezésünkre, mint kesztyû az ujjakra, passzolt az az elhíresült Hofi-poén, miszerint mentünk, odaértünk, nem ott volt. Tájékozódásunkat modern korunk egyik nagy vívmánya, a GPS mûholdas navigációs rendszer zavarta meg: csak egy betût kellett kihagyni az utcanévből, s máris az óriási német főváros másik felében kötöttünk ki. Ráadásul egy 700 kilométeres sziléziai út után, amelynek során nem hagyhattuk ki a híres czestochovai Fekete Mária-kegyhelyet (s hogy az érdekes egybeesések se maradjanak el, a csodatevő Máriához épp búcsúja napján, augusztus 26-án érkeztünk). Nem csoda hát, hogy a száz kilométeres berlini körgyûrût újra megtámadva, hajnali fél három tájékán érkeztünk szálláshelyünkre, s a másnap délelőtti berlini látogatáson a fáradtságtól már kezdtek karikásodni a szemek. Éjszaka Hableánnyal Ha valaki csak rápillant a térképre, észreveheti: Berlin és Koppenhága között nem csupán több száz kilométer, hanem egy tengerszoros is húzódik. Erre jutott egy délután, így nem csoda, hogy öreg este volt (és meglehetősen hûvös, amolyan északi), mire Koppenhágába érkeztünk. A szemek további karikásodásának, a lábak elnehezedésének itt aztán végképp ,,ágyat? vetettünk, hiszen szálláshely hiányában többórás koppenhágai kóborlás következett. A pihenésre pedig hajnali négytől hétig második otthonunkban, az autóbuszban került sor. A szombat esti-éjszakai Koppenhága egyébként egyedi élménnyel gazdagított: a meglehetősen sötét várost fiatalok ezrei lepték el, s rajtunk kívül aligha kószált józan fejjel valaki az utcákon. Fiúk és lányok egyaránt adtak példát a dán tivornyából. A város szimbóluma pedig, az Andersen-meséből mintázott Hableány mintegy másfél órás keresés után volt hajlandó megmutatni bájait. Azt is csupán a vakuk villanófényében, hiszen a kis remekmû sötétbe burkolózva üldögélt a tengerparti sziklán. Magyar vendégszeretet Stockholmban Víz alatti alagút és több mint hét kilométeres híd - ez köti össze a dán fővárost a legdélebbi svéd kikötővel, Malmővel. A reggeli fényben már felsejlik Skandinávia szépsége: víz és szárazföld rendkívül változatos egysége. A sok eddigi időeltolódás után Stockholmba először érkezünk a tervezett időben, s a Magyar Házban, mintha hazaérkeznénk, ismerősök, barátok, sőt, rokonok fogadnak. Török Ernő és felesége, Szurkos doktorék, elszármazott hazánk fiai-lányai olyan otthonossá teszik a villát, mintha csak hétvégi együttlétre ruccantunk volna ki valamelyik város széli üdülőhelyre. A pihenés előtt azonban korántsem pihentető próbát is beiktat Szilágyi Zsolt karnagy (elvégre koncertek és verseny vár ránk), amitől sokunkat a szédülés környékezett. A szívélyes vendégfogadás, a jó pihenés, a másnap délelőtti városnézés - észak Velencéje kissé borongós időben mutatta meg magát, de így is lenyûgöző volt az óváros szûk utcás hangulata, a templomtornyok változatossága, a királyi palota monumentalitása, na meg a panoráma, amelyben a városháza tornyából gyönyörködhettünk - estére már koncertképessé tette a társaságot. Szükség is volt rá, hiszen a stockholmi magyarok és nem magyarok szép számban megtisztelték jelenlétükkel a kórust. S a Magyar Ház vezetője, Kalocsi Margit kezdeményezésére az előadás segélykoncertté alakult, az udvarhelyszéki nagyvíz híre ugyanis ide is elért már. Ámulatban Testvérmegyénkben, a värmlandi Karlstadban a stockholminál jóval északiasabban fogadtak. Koncertünk a város melletti Kilben aztán melegített néhány fokot a lelkeken. De ekkor már a verseny előszele érződött a levegőben. Na meg a norvég táj hangulata, amely egy csapásra meghódította mindenki szívét. A fjordok, fjeldek, alagutak és kompok s a majdmindenhol elszórtan, laza egységben fekvő, színes faházak országa, a kék és zöld háttérből kivillanó, bájos települések világa egyszerûen lenyûgöző. Nem csoda, hogy az autóbusz tükröző ablakával nem törődve, sûrûn kattannak a fényképezőgépek, az egyik ámulatból a másikba esünk. Bergen pedig, Norvégia második legnagyobb városa, a félsziget nyugati kapuja valóságos ékszerváros. Verseny Az I. Nemzetközi Edvard Grieg Kórusverseny résztvevői még a zsûrinek is meglepő színvonalon, az előadó-mûvészet rendkívül magas szintû produkcióival jelentkeztek. Kollár Éva, a zsûri magyar tagja a díszvacsora utáni rövid beszélgetésen hangsúlyozta ezt, értékelve egyúttal a Vox Humana szereplését. A 25, jobbára északi országból érkező kórus három kategóriában - egyházi, világi és folklór - mérte össze tudását, tehetségét, s ha a norvég táj ámulatba ejtett, egy-egy finn vagy norvég kórus produkciója, egységes hangzása, előadásmódjának eredetisége ugyanilyen hatással volt ránk. Talán emiatt is nem okozott nagy csalódást, hogy a megfiatalodott Vox Humanának nem sikerült ,,dobogóra? kerülnie. Az egyházi és a folklór kategóriában jól összeállított, változatos mûsorral jelentkeztünk - fogalmazott Kollár Éva -, ám a hangzás nem volt elég érett, egységes ahhoz, hogy a legjobbak társaságába kerüljünk. A huszonegyedik század amatőr kórusmûvészetébe való bepillantás tapasztalata azonban hosszú ideig meghatározhatja a kórus fejlődését. A versenyen kívül a szervezők külön koncertlehetőséget is biztosítottak, ahol szintén találkozhattunk az északi kórusok tiszta hangzásvilágával, leleményes, érdekes, rendkívül változatos, a modern, huszadik századi muzsikát preferáló előadásaival. A grand prix-ben pedig a kategóriák első két helyezettje a verseny fő színhelyén, a nagy norvég zeneszerzőről elnevezett Grieghaléban felejthetetlen estét nyújtott a több mint ezer énekesnek és a nagyszámú közönségnek. Mint ahogy Mozart Requiemje, na meg a szabadtéri záróünnepség is a szervezők és az előadók munkáját, tehetségét dicsérte. Tanga-erdő A svédországi magyarok körében ismerősen cseng a Tanga-erdő elnevezés, hiszen ezen a Göteborgtól nyolcvan kilométernyire lévő tóparti telepen találkoznak megbeszélni ügyes-bajos dolgaikat. Kovásznai Ádám, a Svédországi Magyarok Szövetségének titkára egyébként háromszéki származású mérnök, nagy türelemmel és szeretettel várta feleségével együtt éjféli érkezésünket, s adta át egy napra és két éjszakára azt a két házat, amelyben az itteni magyarok sokszor találkoznak. Egy kis magyar sziget? Mint kiderült, Göteborgban, ebben a nagy svéd ipari és kikötővárosban még sok elszármazott hazánkfia kereste és találta meg boldogulását. A metodista templomban tartott koncertünkre sokan eljöttek, s ha nem lett volna a másnapi munka, szálláshelyünkre is elkísértek volna. Egy kis hazai levegőt kapni - mert egy-két évtizedes svéd lét után is a haza sokaknak itthon van. Az otthonos Tanga-erdei lakás jóvoltából végre az északi vizekben is megmártózhattak a kevésbé fázósak. Bécsi kerengő A császárvárosban a román kulturális attasé, Schafhauser Ildikó jóvoltából egy nap alatt két koncertet sikerült szervezni. A Szent Tekla-templomban Bécs egyik kerületének huszonegy napos rendezvénysorozatát, a Wiedner Europatage-t nyitottuk meg, este pedig a Román Kulturális Intézet patinás épületében kis számú, de rendkívül lelkes közönség előtt énekelhettünk nagy sikerrel. S ha Bécs, akkor nem maradhat el egy ,,rohanó séta? (a Vox Humana városlátogatási stílusa ez) a Stefans-domig, na meg egy kis gyönyörködés a Schönbrunn mindig rendezett parkjában. Mert szükség volt a feltöltődésre, hiszen hazáig éppen ezer kilométert rohant az autóbusz Kolcsár Gyuri bácsi és Deák Ferike hozzáértő, biztonságos vezetésével. Ferencz Csaba |
