| 2007-04-28: |
| Kultúra: A Vox Humana harmincöt éve (Jegyzet) |
Milyen találó, szerencsés és gyönyöru választás volt harmincöt esztendoknek elotte a Vox Humana - Emberi Hang - nevet választani a fiatal megyében, fiatal megyeszékhelyen, fiatalokból alakult kamarakórus számára. Lehetett volna magyarul is nevezni, ám szerencsésebb volt a latin névadás, mert deákul mi is értünk még ennyit, s a következo évtizedekben a nemzetközi porondon sem kellett magyarázni a név jelentését. Mert maga a zene is nemzetközi, s bár kétségtelenül vannak zenei anyanyelvek, azok könnyedén átjárják az idegenkedés és az értetlenkedés határmezsgyéit. Igen, harmincöt éve már, hogy a Sepsiszentgyörgyön szépen összesereglett fiatal zenetanárok - néhány jó hangú, más mesterségbeli társulásával - megalakították Háromszék elso profi (ám mégis öntevékeny) kamarakórusát, hogy aztán hónapról hónapra, évrol évre megkezdjék a csúcsok ostromlását, s a kisvárosi megbecsültségbol elobb országos hírnévre, majd nemzetközi rangra, renomére emelkedjenek. Még jobb szelek fújtak akkorjában, s mi sokan tudtuk már a kezdeteknél, hogy itt valami rendkívüli kezdodött el, mert akármilyen botfülu lett légyen az ember, ahogyan ok énekelték a Kodály-muveket, az Ave Mariát, attól könnybe lábadt az ember szeme. Megtelt kebele ,,az öröm borával”, s vastapsra csattantak tenyerei. Természetes az, hogy a nagy teljesítményekhez csapatnak és csapatkapitánynak egymásra kell lelnie és találnia, s a Vox Humana esetében igen szerencsés csillagállásról beszélhetünk, hiszen Szilágyi Zsolt személyében ragyogó muvészeti vezeto, karnagy állt ki a kórus elé, s vezette gyozelemre csapatát. S nem csupán érto muvészeti vezetoje volt a kórusnak, hanem szívósan dolgozó menedzsere is, aki mindig kiküzdötte a továbblépés lehetoségeit. Néha (s többnyire!) egészen mostoha körülmények között. Így eshetett meg, hogy e vidéki kisváros együttese bejárhatta csaknem egész Európát, hogy megszakítás nélkül érkeztek a nemzetközi fesztiválokra szóló meghívások, és soha, egyetlen esetben sem sorolták a Vox Humana kórust a ,,futottak még” osztályába. Hanem a dobogó legfelsobb fokaira, de dobogóközelbe legalább. Máig emlegetett óriási élményük, hogy olaszországi turnéjuk során magának a Szentatyának is énekelhettek, s fogadta is oket II. János Pál pápa. Hogy ez akkor mennyire tetszett idehaza, arról lehetne beszélni, de nem érdemes, mert minden zaklatás és kultúraktivistás kísérgetés, szaglászás ellenére a Vox Humana élt tovább, s él ma is. Akik sanyargatni akarták, azok a história süllyesztojébe kerültek, mielott a muzsika hatalmát is megtörhették volna. Harmincöt esztendo nagy ido, a Vox Humana legénysége-leánysága is cserélodött, sajnos, sokan már a néhai jelzovel járnak az égi koncerttermekben, de a Kórus él, krónikája már köteteket tehetne ki. Isten éltesse még számos évtizedekig! Magyari Lajos |
