A Károli Mihály által lefordított Biblia nemcsak a vallási elmélyülést szolgálhatja, hanem gyönyörű emléke is a bibliafordító korabeli magyar nyelvnek. A Biblia évében érdemes ilyen szempontból is olvasgatni a könyvek könyvét. A fordítás korában sok ma is használatos szavunknak egészen más volt a jelentése. Ezekből gyűjtöttünk egy csokrot.
Az állat akkoriban például nem élő állatot jelentett, hiszen így szól az Írás: ,,Azután monda az Isten: Legyenek világosító állatok az égnek kiterjesztésén, hogy világosítsák a földet. Szerze azért az Isten két nagy világosító állatokat, a’ nagyobbik világosító állatot, hogy világosítana nappal, a kisebb világosító állatot, hogy éjszaka világítana, és tsillagokat is." (Mózes I. 15— 16.) Ilyen megvilágításban egy csöppet sem sértő a későbbiekben a köznyelvben is használt asszonyi állat kifejezés.
A Károli-biblia hol jelentésben még a holott-at használja. ,,És felkele Ábrahám reggel és oda a’ helyre méne, holott az Úr előtt állott vala." (Mózes I. 19., 27.)
Megtalálható a Károli-bibliában a teher szó régies alakja, a terh is. ,,Ha látándod, hogy a’ terh alatt fekszik annak szamara, a ki téged gyűlöl, nem lészesz é annak segítséggel?" (Mózes II. 23., 5.) Elég nehéz lehetett kimondani, mert később belecsatlakozik egy ejtéskönnyítő e hang: tereh. Lásd Arany János A walesi bárdok című versében: ,,Vadat, halat s mi jó falat / Szem szájnak ingere / Sürgő csoport, száz szolga hord, / Hogy nézni is tereh." De ez már Arany korában is idejétmúlt szóalak volt, csak a hangsúly miatt használta.
Más kifejezés meg rövidebb annál, ahogyan ma használjuk. Ilyen az ámbátor helyett használt bátor. ,,Bátor úgy büntesse meg Isten a’ Dávid ellenségeit és nékem is úgy adjon előmenetelt, hogy reggelig semmit meg nem hagyok valamije vagyon, még a’ falra hugyozóját sem." (Sámuel I. könyve, 25., 22.)
Az is látható a Károli-fordításból, hogy ekkor még nem vált el minden jövevényszó az eredeti alakjától. Mózes így ír azokról a napokról, amelyeken tilos a munkavégzés: ,,Semmi rabóta dolgot a’ napon ne tegyetek, hanem áldozzatok az Úrnak!" (Mózes III., 23., 25.) Később már robot néven magyar szó lesz a szláv rabótából, de megjelenik a munka is, ez a szintén szláv jövevényszó. Az első magyar nyelvemlékből, a Halotti Beszédből tudhatjuk, hogy a munka a 11. században még az eredeti szláv jelentést hordozza: kín, fájdalom. ,,Haraguvék Isten, és veté őt ez munkás világba." (MTI-Press)
