Ki üldözi el a románokat?

2017. augusztus 18., péntek, Máról holnapra
Farkas Réka

Ha augusztus, akkor Marosfő, ha Marosfő, akkor nyári szabadegyetem és a székelyföldi románok szószólóinak panaszáradata. A recept évről évre ugyanaz: felvonulnak mindazok, akik az itt élő románság képviselőinek tartják magukat, Bukarestből megérkeznek a magasabbnál magasabb rangú meghívottak, aztán durr bele, hisz csak az kerülhet a napi hírekbe, aki meredekebbet tud mondani.


A Marosfői Nyári Szabadegyetemről egyébként nem sokat tudni, nincs honlapja, közösségi oldalán tavalyiak az utolsó bejegyzések, néhány újságcikk – kizárólag a magyarellenes dörgedelmekről – jelzi létét, részleteket programjáról, célkitűzéseiről csak az ügyeletes feljelentő, Dan Tanasă oldaláról ismerhetünk meg. Itt derül ki, hogy elsősorban külföldre szakadt fiatalok számára szervezik, és az ortodox püspökségtől a híres-hírhedt, három megye románjait összefogni szándékozó civil fórumig több „jeles” szervezője, támogatója van. Az idei program egy része a határon túli románok helyzetével foglalkozik, ám a szerdai napon kimondottan a székelyföldi románok helyzetére fókuszáltak. No nem csak identitásuk megőrzésére, nehézségeikre, az alaphangot bizonyára meghatározta a moldvai katolikusok románságáról szóló előadás és Erdély „ellopásának” témája, azaz hogy miként került a visszaszolgáltatások során „idegen, ellenséges” kézbe az ősi román föld.
Ebben a környezetben hangzottak el Eugen Popescunak, a Határon Túli Románok Alapítványa elnökének aggodalmai, miszerint az elmagyarosodás veszélye fenyegeti a Székelyföldön élő románokat, tömegessé vált elvándorlásuk, és ez nemzetbiztonsági kockázattá válik. Eszmefuttatása szerint azért kénytelenek máshol keresni a boldogulást, mert nem találnak munkahelyet, ha nem beszélnek magyarul.
A székelyföldi románok jelentős többségét a hatvanas évek végétől kezdődően telepítették e vidék városaiba, a kommunista gyárakat töltötték fel a lakással, állással, jó fizetéssel idecsábított „hegyen túliakkal”, a hivatalokat pedig román értelmiségiekkel. Visszavonulásuk a kilencvenes években megkezdődött, s akik maradtak, azok gyermekei az ország más részein élőkhöz hasonlóan tömegesen külföldön keresik a boldogulást. Nem azért, mert nem tudnak magyarul – hanem mert Nyugaton több pénzt kapnak munkájukért.
Ha a román állam 27 éve nem Székelyföld gazdasági elsorvasztásán munkálkodna, az itt élő románoknak épp úgy, mint a magyaroknak, nagyobb esélyük, kedvük volna az itt maradásra. Ha a marosfői szabadegyetemet szervező, magukat románok képviselőinek vallókat nem az az egyetlen cél vezérelné, hogy beolvasszák, eltüntessék e földről a magyarokat, és ennek érdekében nem gáncsolnának el minden jövőbemutató elképzelést, akkor mindannyiunk számára több babér teremne. Igaz, értelmét veszítené e híres kaszt, a megélhetési románok ittléte, fölöslegessé válnának nyilatkozataik, a marosfőihez hasonló szabadegyetemek. Ők veszítenének, de mindannyian mások – magyarok és románok – nyernénk.
 

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Részt kíván-e venni a június 9-i európai parlamenti választásokon?









eredmények
szavazatok száma 757
szavazógép
2017-08-18: Közélet - Iochom István:

Strand híján marad a Malom-feredő (Fürdési lehetőségek Felső-Háromszéken)

Mivel Kézdivásárhelyen továbbra sincs strand, arra voltunk kíváncsiak, a felső-háromszékiek hol hűsölhetnek a nyári időszakban. Kiderült: igazán hiánypótlónak bizonyult a Csernátonban a székely fürdőépítő kaláka részeként felújított, azóta is népszerű Malom-feredő. 
 
2017-08-18: Jegyzet - Hecser László:

Fiatalok, akik visszatérnének (Kármentő)

Az év háromszázhatvan napjában a tusnádfürdői vasútállomás éjszaka kong az ürességtől. Éppen annak az öt napnak egyikén, amikor nem így van – a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor idején –, a Tusványosra érkezők ezrei közül jó néhányan az éjfél utáni járattal indulnak Sepsiszentgyörgyre.