Bő két éve leállt a megyei könyvtárnak otthont adó műemlék épület felújítása, ezen az áldatlan állapoton idén szeretnének valamelyest változtatni – nevezi meg a megoldandó feladatok legnehezebbikét Szonda Szabolcs. Az egykori vármegyeháza korszerűsítése nem csupán azért nehéz, mert műemlék, hanem a túlzottan bürokratikus eljárás is tovább bonyolítja.
A leállásig a tervezett felújítás bő egyharmadát sikerült elvégezni, elkészült egy új mélyraktár is, ám mintegy két éve teljesen leálltak a munkálatok. Nemcsak a művelődési minisztériumi források apadtak el, hanem zsákutcába jutott a műemlék épületek felújítási folyamata is. A helyzeten csak úgy lehet változtatni, ha a papírforma szerinti építőtelepet megszüntetik, ezáltal újra használni lehetne a félkész állapotban lévő termeket, mert pillanatnyilag a könyvek, kiadványok raktározása nagy gondot jelent a könyvtárnak. Csak az eddigi munkálatok hivatalos, dokumentumokkal alátámasztott lezárása után lehetne újrakezdeni a felújítást, új közbeszerzési eljárást hirdetve, vélhetően más forrásból.
Az építkezési bonyodalmak azonban nem zökkentették ki ritmusából a megyei könyvtár közösségét: huszonkilenc munkatárssal igyekeznek ellátni közkönyvtári tennivalóikat. Ez tavaly is sikerült, s idén a megszokott módon folytatják, egyebek mellett digitális korszerűsítéssel. Könyvtári állományuk 239 000 dokumentumot jelent (a könyvek mellett újságokat, periodikákat, elektronikus kiadványokat), ezt tavaly 4322 példánnyal sikerült gyarapítani (ebből közel négyezer könyv, közülük 1761 adomány), 9078 beiratkozott olvasót tartanak nyilván, 2017-ben nyolcszáznál többen iratkoztak be, az elmúlt évben pedig mintegy 70 000 könyvtári igénybevételt (kölcsönzés, internetezés stb.) össze­sítettek.
Kiemelt hangsúlyt fektetnek a gyermekprogramokra, mert az olvasás jelenti a legjobb szellemi edzést – magyarázza Szonda Szabolcs. A sepsiszentgyörgyi fiatalokat 14–15 éves korosztályig úgy szólítják meg, hogy családjaikat is próbálják bevonzani a könyvtárba. A nagyobb diákokat már másként, korszerűbb digitális technikákat használva lehetne érdekeltté tenni, ám erre egyelőre nincs terük, illetve lehetőségük. Az a legfontosabb, hogy az olvasni kívánó gyermekeknek mit és hogyan ajánlanak, illetve az, hogy megőrizzék kíváncsiságukat. Ezt szolgálja a Mozgókönyvtár programjuk is, amelynek során a megyeszékhely lakónegyedi iskoláiba, óvodáiba mennek a könyvtárosok, s a könyveket, a könyvtárat ismertetik. Szombatonként is elég nagy a forgalom az épületükben, a legaktívabbak a gyermekek és az idősek. Nem lehet azt állítani, hogy a mai fiatalok nem szeretnek olvasni, hiszen nagyon sokfélék, veszélyes az általánosítás – jegyzi meg Szonda Szabolcs, utalva a diákoknak szervezett vetélkedők, illetve nyári csernátoni táboruk eredményességére.
A Bod Péter Megyei Könyvtár tavaly 49 saját irodalmi vagy művészeti rendezvényt szervezett, s befogadott további 23-at, rendezvényszervezői munkájuk így dinamikus, rugalmas, s az a tapasztalatuk: egyre nagyobb az érdeklődés a helyi, erdélyi szerzők iránt, az évek során értő közönség alakult ki. Idén szeretnék kiépíteni a Sepsiszentgyörgyhöz kapcsolódó helytörténeti bibliográfiát is, ezt ugyanis könyvtáruk egyik sajátos feladatának tartják. Öt év után sikerült megújítani honlapjukat, az már mobil eszközökön is követhető, ugyanakkor Facebook-oldaluk is dinamikus, jól tükrözi programjaikat. Elektronikus, könyvkereső katalógusukat korszerűsítették, szeretnének interaktív belépőt, könyvfoglalási lehetőséget is kialakítani. Egy nagy teljesítményű szkennerrel folytatják a régi háromszéki újságok digitalizálást is.
Szonda Szabolcs személyes sikerélményének tekinti, ha az intézményi problémákat sikerül megoldani, s emellett folytathatja irodalmi fordításait is. Román prózát ültet át magyarra, tavaly megjelent Dan Lungu Tyúkok a mennyben (Raiul găinilor) című regénye, és elkészült kötetnyi Alexandru Mușina-prózaverssel is (munkacíme: Dáktör niku & his skyzoid band), s bízik benne, ezt még idén sikerül kiadni.