Életükben szinte minden Barótról szól, aludni mégis a megyeszékhelyre járnak... Van ebben logika? – adja magát önkéntelenül a kérdés. – Igen, van: a gyermekek iskoláztatása a legfontosabb ok – jött a rövid válasz.

Bár biztos rengeteg hiányosság tapasztalható környékükön, de sem a Gaál Mózes Általános Iskola, sem a Baróti Szabó Dávid Középiskola nem a leggyengébb, legigénytelenebb tanoda széles e megyében: aki tanulni akar, az onnan is szép eredmények birtokába lehet, példa erre a tantárgyversenyeken elért sikereik, egyetemeken való helytállásuk. Nincs olyan évfolyam, amelynek legjobbjai közül orvos, tanár, mérnök, művész és idővel akár tudományos kutató ne kerülne ki... Nem egy-kettő, hanem sokkal több! Akkor mégis miért? – vitatkoztam volna tovább. – Beszélgetőtársam csak fejét ingatta.

– Lehet, hogy így van, de ők nem hisznek a tanárokban. Többségüknek fontosabb a saját kényelme, mint a gyermekek. Te tudtad, hogy Baróton az osztályfőnöki fogadóórák déli egykor, kettőkor vagy jobb esetben háromkor kezdődnek, mert az osztályfőnöknek az a kézenfekvő, ha utolsó óráját követően mondja el a szülőknek, mit is gondol gyermekeikről? Normális az, hogy a szülőnek kell elkérezkednie munkahelyéről, ha a gyermekéről hallani szeretne, mert az elviekben hozzá legközelebb álló tanárának gondot okoz délután, hogy jó meleg otthonától néhány száz métert megtegyen? Nem mi vagyunk az egyetlenek, akik Sepsiszentgyörgyön járatjuk gyermekeink, s tudvalevő az is, hogy még a környékbeli falusi iskolák is szép számban szippantanak el baróti gyermekeket. Talán nem véletlenül – fakadt ki a fiatal szülő.

Nem kételkedem ismerősöm szavaiban, de a kíváncsiság rávisz, vajon más is így gondolja-e, ezért nem sajnálok néhány, a témáról szóló telefonhívást lebonyolítani. Bár ne tettem volna...