Legalábbis ezt állítja Viorica Dăncilă miniszterelnök, aki tegnap mutatta be kormánya féléves mérlegét, számok dömpingjével nyomatékosítva Románia felvirágoztatásáról szóló következtetéseit.

Aki a kormányfőt végighallgatta, esetleg a dokumentumot átböngészte, és nem Romániában él, nem ismeri tehát a honi valóságot, afféle tejjel-mézzel folyó Kánaánnak képzelheti az országot, ahol az idős korosztályt megbecsülik, a tisztességes munkát megfelelően javadalmazzák, a gazdák munkáját elismerik, ahol jó dolgozónak vagy éppen vállalkozónak lenni, ahol van jövőkép, lehet és érdemes tervezni. Annak azonban, aki itthon maradt, s még nem szánta rá magát arra, hogy családját, hozzátartozóit hátrahagyva külföldön keressen megélhetést magának, nos, annak alighanem kinyílt a bicska a zsebében a kormányfő olcsó propagandája láttán, hallatán.

Mert a saját bőrén érzi mindazt, ami a számok mögött rejlik, és amiről a szociáldemokrata miniszterelnök valahogy elfelejtett szólni. Azt például, hogy hiába nőtt a fizetése papíron – már ha van olyan szerencsés, hogy az állami szférában dolgozzék! –, hiába hozott nagyobb időskori járandóságot a postás, valahogy mégis egyre nehezebben jön ki pénzéből. Mert a fene nagy bér- és nyugdíjemelést mind elnyelte az infláció, a felfelé kúszó árak, így aztán több pénzből mégis kevesebbet vásárolhat nyugdíjas, dolgozó egyaránt. Ráadásul a nagyobb jövedelemből alig marad több nála, ha az árfolyam elszabadulása és a hitelek drágulása miatt kiadásai is jelentősen megnőttek. Többe kerül az élelem, a telefon-, a villanyszámla, emiatt aztán mindenért többet kell fizetni, ismét drágul a földgáz, a meglebegtetett árcsökkentésről azon nyomban le is tett a kormány, a lakáshitelek törlesztőrészlete pedig a Romániában lassan az év szavának számító ROBOR, a bankközi kamatláb megállíthatatlannak tűnő szárnyalása miatt vesz ki hónapról hónapra többet a lakosság zsebéből.

És ez még csak egy igen szűk része mindannak, ami a számok mögött rejlik, és amiről Viorica Dăncilă miniszterelnök egy szót sem ejtett. Mert nem szólt ő például befejezett infrastrukturális beruházásokról, átadott autópályaszakaszokról, épülő kórházakról, korszerűbb egészségügyi ellátásról, környezetvédelemről, árvízvédelmi megelőző intézkedésekről, fenntartható fejlődésről, a demográfiai helyzet javítását célzó elképzelésekről, minőségi, a gyermeket a középpontba állító oktatásról. Mintha mindezek a bukaresti kormány számára egyáltalán nem is lennének fontosak.