A megjegyzés kétszeresen is meghökkentő: mert egy községi iskola volt titkárnőjétől jön (aki önéletrajza szerint a bukaresti ökológiai magánegyetemen tanult jogot, de a rendőr-akadémián szerzett oklevelet), és mert egy politikai alapon kinevezett tárcavezetőnek tudnia kellene, hogy a parlamentnek a választói akarat megtestesítőjeként igenis, joga van számonkérni a kormány teljesítményét. Akkor is, ha ez a parlament is távol áll attól, hogy felelősen töltse be a maga szerepét az államban.

A demokrácia szabályainak megértése és legalább formai elfogadása azonban rettentő nehezen megy a hatalmon levőknek. Arra is nyolc napot kellett várni, hogy Carmen Dan fél szájjal bocsánatot kérjen „azoktól, akik szenvedtek” az augusztus 10-ei karhatalmi fellépés nyomán, azt pedig leshetjük, hogy mikor vonnak felelősségre bárkit is a 450 sérült miatt: tíz nap alatt mindössze tíz olyan csendőrt tudtak azonosítani a nyomozó hatóságok, akik védtelen polgárokat bántalmaztak (illetve a hivatalos megfogalmazás szerint „esetleg bűnvádi eljárás alanyai lehetnek”), és a kivizsgálást elkezdő ügyészeket máris ellenőrzi az Igazságügyi Felügyelet. Aggódnivalója amúgy sem volt a belügyminiszternek, mert pártja előzékenyen védelmére kelt, a bizottsági meghallgatáson a szociáldemokraták sokszor helyette is válaszoltak, próbálták elterelni a rá irányuló kérdéseket, később pedig a sajtót is kizárták az ülésről.

Egyet-mást mégis megtudtunk a 90 oldalas titkos jelentés ismerete nélkül is. Többek között azt, hogy a saját felelősségét természetesen elhárító belügyminiszterünk nem kételkedik a csendőrségi fellépés szükségességében, önbizalmát pedig szemernyit sem rebbentette meg, hogy a szakmaiságukért dicsért egyenruhások és civil ruhás beépített embereik nem voltak képesek kiszűrni és semlegesíteni a rendbontókat a békés tömegből. Világosan lehetett érezni azt az ellenszenvet is, amellyel az SZDP viseltetik az ellene tüntetőkkel szemben – és Carmen Dan nem iparkodott cáfolni azokat a véleményeket, amelyek szerint szándékos, irányított provokációval próbálták rövidre zárni a gyakorlatilag másfél éve tartó utcai tiltakozásokat.

Mindez azt jelzi, hogy a civil lakosság ki van téve a hatalom szeszélyeinek, és ha az SZDP vaskezű atyuskája, Liviu Dragnea (mert nyilván ő áll a háttérben, bár szokásához híven most is elrejtőzött, mint mindig, amikor kiborul a bili) úgy kívánja, az ország vezetésével elégedetlen emberek bármikor számíthatnak egy újabb, bányászjárás-jellegű megtorlásra. 28 évi eredeti demokrácia után.