Születésének századik évfordulója adta az alkalmat arra, hogy Györkös Mányi Albert festőművész majdnem teljes életművét bemutató kiállítás jöhessen létre: Kolozsvár, Marosvásárhely és a festő szülőfaluja, Tordaszentlászló után Sepsiszentgyörgyön láthatóak Györkös Mányi alkotásai, a művek sokasága okán a kiállítás két helyszínen jött létre.
Nagy merítés a györkösi életműből az, ami az Erdélyi Művészeti Központban (EMŰK) és az Árkosi Kulturális Központban látható, hiszen a Györkös Mányi Albert Emlékházban őrzött alkotások mellett eddig ismeretlen, magántulajdonban levő festmények is helyet kaptak a tárlaton – mondta a péntek délutáni kiállításmegnyitón Bordás Beáta, az EMŰK vezetője. A kettős vonalvezetésű tárlat felépítését ismertetve közölte, az EMŰK-ben az alapvető györkösi témákat megjelenítő, klasszikus megformálású és szürreális álomképek kaptak helyet, amelyek a szülőföld és Tordaszentlászló közösségformáló erejét jelenítik meg, az Árkosi Kulturális Központban pedig a választott haza, Kolozsvár épített örökségét megörökítő festmények, illetve a művész ritkán látható portrésorozata, valamint a finn állam által is hivatalos elismerésben részesített Kalevala-sorozat került bemutatásra.
Györkös Mányi Albert életét Kós Katalin, az emlékház vezetője ismertette: a Tordaszentlászlón 1922-ben született Györkös Mányi nehéz körülmények között nőtt fel, édesapját korán elveszítette, édesanyja és nagymamája nevelte fel, beteges is volt, ezért viszonylag későn fejezte be tanulmányait. Állami ösztöndíjasként a kolozsvári Magyar Művészeti Intézet zenei fakultását látogatta, az intézet megszüntetése után a Gheorghe Dima Konzervatóriumban államvizsgázott, ezt követően a Kolozsvári Zeneművészeti Középiskola klarinéttanárává nevezték ki. Festeni negyvenévesen kezdett felesége, Jakab Ilona festőművész ösztönzésére, a festészet mellett a fa- és gipszmetszést is kipróbálta. 1990-ben elhunyt a felesége, 1993-ban betegségtől és magánytól gyötörten önkezével vetett véget életének. Végrendeletében műtermét minden abban található vagyonával együtt az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületre hagyta, azzal a feltétellel, hogy az EMKE a műteremben emlékházat alakítson ki és abban képeiből állandó jellegű kiállítást rendezzen be. Vágya teljesült, a Györkös Mányi Albert Emlékházat 1994-ben avatták fel, attól kezdve a kolozsvári kulturális élet központjává vált. Ilyenformán Györkös Mányi Albert életműve halála után teljesedett ki – összegzett Kós Katalin.
A györkösi életmű szakmai értékelését felvázoló Szebeni Zsuzsanna, a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet vezetője elmondta, az autodidakta művész a nagy kívülálló szerepét vállalva nem alkudott meg a korral, a kortudattal, az ideológiailag megkövetelt „előrenézés” helyett visszafordul saját népe értékei felé. Értékelésében izzó palettájú festőnek nevezte Györkös Mányit, nem csak azért, mert festményeinek meghatározó alapeleme a vörös, hanem mert a györkösi színek sodró erejű hurrikánként hatnak. Györkös Mányi világa nem a realizmusé sem szín, sem formavilág, sem az időérzékelés tekintetében, általa mégis közelebb kerülhetünk annak megértéséhez, hogy honnan jövünk és kik vagyunk valójában. Újra felveszi a mesterségesen elszakított fonalat és emlékeztet a világban való létezésünkre – mondta Szebeni Zsuzsanna.
