A sakál, a kondukátor és a szekuritáté (Magasles)

A vaskos Pleşiţă-dossziét és a tábornok viselt dolgait már 1990 óta vizsgálja a katonai ügyészség, személyesen Dan Voinea tábornok, katonai ügyész, Paul Goma volt disszidens panasza és a DIE volt osztályvezetője, Sergiu Nica ezredes jelentése alapján. Igaz, hogy az eddigi vizsgálatokat a tábornok volt s jelenleg Iliescu legbelsőbb köréhez tartozó bajtársai állandóan ,,jegelték", ezért aztán Pleşiţă tábornok fesztelen nyugalommal jelenik meg különféle tévéadásokban, s rá jellemző nyílt és kérlelhetetlen proletárőszinteséggel ostorozza a ma is ellenségének tekintett volt disszidenseket. A múltkor azt mesélte, hogyan ragadta meg állánál fogva és verte agyba-főbe Paul Gomát, ,,a nép ellenségét". Abból sem csinált titkot, hogy Doina Corneát például idegbetegnek tarja, Monica Lovinescuról meg kéjesen azt regélte el, hogy emberei egy metrólejáratnál érték el, és agyba-főbe verték. A nyugalmazott, pirospozsgás arcú, láthatólag jó egészségnek örvendő egykori főkém azt is kifejtette, hogy ma sem cselekedne másként. Egy kérdésre, hogy ma is elpusztítaná-e, megnyomorítaná-e azokat, akik külföldön bírálták a Ceauşescu rendszert, megütközve válaszolt: ,,hogyan, ha az illetők azt veszik a fejükbe, hogy a hazám ellen áskálódnak, csak nem csókolhatom homlokon őket?"

Pleşiţă tábornok láthatóan biztonságban érzi magát, mintha nem bízna abban, hogy az ellene tizenhét esztendeje folyó vizsgálat egyszer megkezdődhet. Sőt. Úgy tűnik, ma is kapcsolatban áll volt beosztottjaival, hiszen nemrég Culianu professzorról, Mircea Eliade közeli munkatársáról szólva, magabiztosan jelentette ki, ügynökei likvidáltak ugyan néhány disszidenst (ezt olyan arccal mondotta, mintha kártékony ragadozókról beszélt volna!), de a professzor nem volt közöttük. Culianut Chicagóban lőtték főbe az egyetem nyilvános illemhelyén 1991-ben. Felmerül az a naiv kérdés, honnan tudja biztosan Pleşiţă tábornok, hogy nem az ő volt emberei követték el az akciót, hiszen akkor már nyugalomba vonult.

Sok más kérdés is felmerül a vád alá helyezett főkém kapcsán. Mindenekelőtt az, hogy amíg ország-világ előtt járatnak le és hurcolnak meg ― sokszor légből kapott, koholt vádak alapján ― piti besúgókat, a Ceauşescu-rendszer kémszervezetének hírhedett alakja hogyan lehet még mindig szabadon, s hogyan rágalmazhat eleveneket és holtakat, akiket éppen akar? Miért is ne, akinek nem tetszik, jelentse fel, egy perrel több vagy kevesebb már amúgy sem számít…