Földrajzi és néprajzi szakíró, a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium tanára, a földrajz-történelem és a néprajz egyetemi diplomása volt, a mikós nemzedékek kedvelt nevelője. Ebben az esztendőben van születésének 95., halálának tizedik évfordulója. A háromszéki Bikfalván született.
1932-ben érettségizett mikós diákként, tanári diplomáját a kolozsvári egyetemen szerezte. 1937—1959 között a Székely Mikó Kollégium, 1959—1961 között a 2. számú Líceum (ma Mikes Kelemen Főgimnázium) tanára, időközben két évig Sepsiszentgyörgy középfokú textiliskolájának igazgatója. A Székely Nemzeti Múzeum őreként néprajzkutatói munkát végzett, gazdagította az intézmény háborús idők alatt elpusztult néprajzi gyűjteményét. Ilyen jellegű tanulmánya jelent meg Sepsi járás néprajzáról (1941), a székely népi varrottasokról (1955), a vidék lakodalmi rigmusairól (1977). A Monografia geografică a României című kötet társszerzőjeként írta meg az akkori rajon gazdaságföldrajzát, a Kovászna megye című (1969) kötetet szerkesztette. Tanulmányokat írt a háromszéki ásványvíz-palackozásról, munkatársként részt vett a múzeum Aluta című évkönyve összeállításában, tudománynépszerűsítő cikkeket közölt a korabeli napilapokban. Síremléke a sepsiszentgyörgyi vártemplomi temetőben.
