Jeles emberre emlékeztető, újabb jel kerül Uzon főterére: holnap avatják Beke György felmenő ági rokona, a szabadságharcos Pünkösti Gergely emlékjele mellé helyezett kopjafáját. Az ünnepségre az uzoni Jókai Mór Közművelődési Egyesület és a Szivárvány Női Kórus 15. évfordulójának kétnapos rendezvénysorozata teremt alkalmat.
Ekképpen az emlékjelállításnál százak asszisztálnak, és a szépségessé szépített park adottságainak köszönhetően a mai magyarság egyik legkarakteresebb népi-nemzeti kötődésű írójának kopja-fejfáját az uzoni nagytemplom, a Tatrangi Sándor nevét viselő iskola, a polgármesteri hivatal polgári külsejű-belsőjű épülete, a Jókai Mór Kultúrotthon és a két világháború hősi halottainak emlékműve állja körbe. Mindezzel jelezni kívánom, hogy Beke György emlékjele az ő emlékéhez, holta után is szétsugárzó eszmeiségéhez méltó fizikai és szellemi közegbe és környezetbe kerül.
A kétnapos uzoni rendezvénysűrítmény maga is jelképivé, szimbólummá nemesül, és holta után örökre hazaszólítja azt, aki maga vallja: ,,Én mindig csak laktam a román fővárosban, de Erdélyben és főleg Uzonban éltem. Huszonkét éven át az egyik legmakacsabb »ingázó« lettem, aki hivatalos lakóhelyét átmeneti szálláshelynek tekinti."
A román főváros neve mellé valósan odailleszthetjük a magyar főváros nevét is, mert életének utolsó nyolc évét tölthette ott, írhatott több száz esszét, glosszát, jegyzetet, alkothatott tíz könyvet, köztük a be nem fejezett Háromszéki barangolásokat, mindig Erdélyt, Uzont látta maga előtt, és egész életén át mindenhová magával vitte a hazai fonnivalót. ,,Lehet Uzont védelmezni Kufsteinban és Budapesten is" — vallotta anyai ági rokonára, Pünkösti Gergelyre utaló esszéjében.
,,Falusi ember számára — akinek lélekben megmaradtam — az igazi honosság az, ha saját háza van a feje fölött. Hittem, hogy ez lesz számomra a végleges kikötő — vallja második állomáshelyéről, Kolozsvárról —, ahonnan egyenlő távolságra van, illetve egyenlő közel esik Uzon és Budapest. A kettőt nem tudtam volna, soha nem is akartam elválasztani."
Beke György végakarata szerint Uzonban tért végső nyugovóra. És Uzon most gondoskodik arról, hogy ebben a szellemi ihletődésre serkentő közegben az alkotásaiban tovább élő íróra emlékezzünk. Beke György ’89 karácsonyán Budapest felé tartó szerelvényre rakott cuccaival, táskájában a kényszerű kitelepedés papírjaival érte meg a romániai fordulatot.
Jelképi értelemben most újra köztünk és velünk van.
Ha létrejön majd Sepsiszentgyörgyön az Erzsébet park sétányán a jeles emberek panteonja, akkor ott idejében tartalékoltassék egy hely a Mikó-kollégista Beke György portrészobra számára.
