Mindeddig úgy tudtam, hogy rendes, becsületes adófizető és adóbevalló honpolgár vagyok. Olyan állampolgártárs, aki nem élné túl, ha valamilyen kötelességét, kötelezettségét elmulasztaná akarattal vagy akarata ellenére. Éppen ezért adóimat, számláimat rendeztem, minden rendű és rangú sok száz kötelezettségemnek igyekeztem eleget tenni, törleszteni a törlesztendőket, esztendőkön át, mindig precízen, svájci órapontossággal, jóval a megadott határidők lejárta előtt. Mert első ugyebár mindig az Állam, a Hivatal, a Szolgáltató, a Közösség, az Egyház, az Iskola, a Vállalat, a Cég, és csak legutolsósorban az egyén, vagyis önmagam problémái és bajai, ha erre végül jut idő és pénz és energia...
Mégis az utóbbi időben már másodszor estem csapdába amnéziám, felelőtlenségem, feledékenységem vagy közönséges butaságom miatt, mert nyugodtan csücsültem a babérjaimon és a hátsó felemen, mint aki jól végezte dolgát, bejelentette évekre visszamenőleg a jövedelmeit, kifizette adóit, illetékeit, törlesztett minden adósságot, és most megérdemelten dicsérheti önmagát, egyetlen vas nélkül.
Mégis többpecsétes hivatalos levelet hozott a posta, amelyben keményen felszólítanak, hogy megadott, rövid határidőn belül tegyek már végre eleget állampolgári kötelességemnek, és ,,valljam be" az öt évvel ezelőtt (!!), 2005-ben szerzett jövedelmemet, amelyet, úgymond: ,,intellektuális úton" szereztem!
Szent ég! Ütött szíven a vád. Elmulasztottam volna? Kikoppant volna az az esztendő az agyamból, az emlékezetemből, pont az az év, amely a legkeservesebb és a legkegyetlenebb volt a számomra, az ország kórházait és poklait járva azóta elhunyt feleségemmel!? Hát igen, az meglehet, már nem emlékszem minden apróságra. Pedig úgy rémlett, hogy én akkor is bevallottam a jövedelmemet, de egy másik város hivatalában, ahonnan elköltöztem időközben, de ,,dokument" már nem volt a kezemben (ugyan ki őriz meg öt évnél idősebb nyugtákat, aktákat, amelyek már nem tűntek fontosnak?), amellyel igazolhattam volna igazamat.
Természetesen azonnal jelentkeztem a Hivatalnál, hogy lemossam magamról a hanyag állampolgár, vagy ne adj Isten: tolvaj, korrupt állampolgár sarát!
Ott kedvesen, nagyon udvariasan fogadtak, és hamar szót értettünk az anyanyelvemen beszélő tisztviselővel, aki sajnálatát fejezte ki, hogy sajnos, az érvényben lévő törvények értelmében, mivel mulasztás állapítható meg, és nem tudom igazolni az ellenkezőjét, meg kell büntetnie! Nem tehettem mást, álltam elébe a büntetésnek, amely kis szimbolikus összegről szólt csupán, kétszer-háromszor annyiba került volna utazni s beszerezni a másolatot, nyugtát, miegymást az igazamról. És még szerencsésnek is mondhatom magam, volt még épp annyi pénzem, időm is, a helyi adóhivatalban csak 99-en voltak előttem a sorban, olajozottan gördült az ügyintézés, csak egy kissé leizzadtam, amúgy is éppen influenzás lévén, a nagy melegben.
Eme ,,ingyen szaunázás" közben volt időm elgondolkodni, hogy mennyire pontosan, szépen működnek minálunk a hivatalok, hogy mennyire pontosan tudnak az egész évi két-háromszáz lejes ,,intellektuális keresetemről", hogy a tavaly például túladóztam húsz banival, amelyet ebben az évben majd ,,stornálnak", feltéve, ha megkapják időben az adóbevallásomat. Ugyanakkor az is átcikázott az agyamon, vajon azok az ,,intellektuális" vagyonkeresők, akik eurómilliókkal nem adóznak, kapnak-e hasonló felszólítást, vagy bulira invitálják őket Brüsszelbe?
Hát igen, ez a kérdés, de ezt nem nekem kellene feltennem. Mégis tapasztalatból tudom, hogy nálunk a Hivatal malomkerekei nagyon precízen és olajozottan őrölnek...
