A nemrég megjelent imagológiai tanulmány a román és a kelet-közép-európai zsidó kérdéssel foglalkozik. A vitathatatlan vagy éppen vitatható antiszemitizmus kérdése tárgyalásakor mi a kutatónak és a könyv fordítójának, Hadházi Zsuzsának mondunk köszönetet. Újszerű témákat dolgoz fel, kombinálja a széles körű képzettséget az intuícióval, a tudományos szigort az esztétikai követelményekkel.

A zsidó ábrázolása a hagyományos román kultúrában témakört fizikai, szakmai, szellemi és erkölcsi portréba, mitikus, mágikus és vallási portréba helyezi. Elsősorban a rituális és mágikus praktikák, valamint a mitikus-vallási gondolkodásmód tanulmányozásának köszönhetően sikerült rehabilitálnia a dilettantizmus inváziójától súlyosan megfertőzött tudományos szempontot. Néprajzi, etnológiai és ikonográfiai utalásokból kívánja a valóságos és a képzeletbeli képét felmérni a zsidónak. Összehasonlító megközelítés négy irányból: időbeni, térbeli, etnikai és kulturális.

Tudósítás a gonosz banalitásról című írásában Hannah Arendt ezt írja: ,,Nem túlzás azt mondani, hogy a II. világháború előtt Románia volt a világ legantiszemitább országa", melyre Oişteanu így válaszol: azt hiszem, hogy a híres írónő kijelentése túlzott, fogadjuk el, hogy vannak bizonyos enyhítő körülmények. Paul Johnson A Zsidók történtében így nyilatkozik: az osztrákok rosszabbak voltak, mint a németek, és hogy a románok sem voltak jobbak, mint az osztrákok, sőt, bizonyos szempontból rosszabbak voltak náluk. E kijelentések szerint a románok az első helyet foglalták el az antiszemita népek sorában, közvetlenül utánuk az osztrákok következtek, és aztán a németek.

Ilyen esetben a diagnózis annál tévesebb, minél rövidebb és határozottabb. Kezdetleges vázlatok, mentális közhelyek a képzeletbeli zsidó ,,robotképe" mellett létrehozzuk a képzeletbeli román arcképét.