A tömbhelyzet ajándék, és hálára, munkára kötelez — ezzel a mottóval hirdette meg a megyei tanács a szórványtanácskozást, ennek ellenére a meghívott civil szervezetek, egyházak és intézmények csupán tíz százaléka képviseltette magát a találkozón. A szűk körűre sikeredett rendezvény ettől eltekintve tartalmas volt, mert azok mondták el, mire van szükségük, illetve mit tudnak nyújtani, akik ebben a kapcsolatban leginkább érintettek. Tamás Sándor megyeitanács-elnök elmondta, azért választották Hunyad megyét szórványpartnernek, mert ott 1992 és 2002 között egynegyeddel csökkent a magyarok létszáma (jelenleg alig 20 000 fő), Demeter László, a megyei tanács kulturális bizottságának elnöke szerint pedig nem lehet a magyar nemzet jövőképe, hogy több szórványtelepülésen kiüresedtek a templomok, parókiák, kúriák, Nemes Előd programfelelős pedig részleteiben ismertette az együttműködés egyéves állomásait. Vetési László leszögezte, az általában etnikai közérzetjavító programként induló együttműködéseknek át kell alakulniuk organikus programokká, a rendezvények mellett hosszan tartó kapcsolatokat is ki kell építeni, mint például az ösztöndíjak rendszere, vasárnapi iskola, árva és elhagyott gyermekek nevelése, örökbefogadása. A Hunyad megyei kapcsolattartók egyöntetűen azt fogalmazták meg, szükségük van Székelyföld lelki és anyagi támogatására, de a legtöbbet az jelenti számukra, amikor gyermekeiknek, ifjaiknak olyan példát tudnak mutatni a cserelátogatások, közös programok keretében, ami azt erősíti bennük, hogy nem szégyen magyarnak lenni, felvenni a hagyományos népviseletet, megtanulni évszázados szokásainkat, és még a román-magyar szülőktől származóak is jól érezhetik magukat a magyar iskolában, illetve az iskolán kívüli magyar tevékenységeken, ünnepségeken.