A címben megfogalmazott állítás valóságtartalmát senki nem kérdőjelezi meg, mégis ritkán látunk múzeumban, képtárban, ipari és történelmi létesítmények közelében, természetvédelmi övezetekben, hegyen-völgyön fényképező diákcsapatokat, az pedig még ritkább, hogy olyan internetes honlapra bukkanunk, amelyen védett növényekről, madarakról, emlékhelyekről és emlékművekről szóló kérdésekről szavaznak a tanulók, szebbnél szebb fotókat küldenek be, mert ők környezetüket és általában a természetet megfigyelik, védik és szépítik.
Utóbbira igen pozitív példa a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium biológia szakos tanára, Köllő Zsolt blogja (kollozsolt.blogspot.com), amelyet kérdésekre, hozzászólásokra is lehetőséget adó, nyitott könyvként lapoznak a látogatók — bejegyzése óta több ezren —, valamint a szintén sepsiszentgyörgyiek által csapatmunkában működtetett, hétezres látogatótáborral rendelkező gyurgyalagok.blogspot.com, amelyet Gaál Zsuzsa és Majos Andrea biológia szakos tanár, illetve Dombi Helga könyvtáros tölt fel rendszeresen színes és érdekes ismeretanyaggal, gyönyörű fotókkal.
Köllő Zsolt turistanapló formájában számol be diákjaival tett útjairól, szinte kőről kőre, fáról fára mutatva be a látottakat, történelmi és helytörténeti ismeretekkel egészítve ki azokat, egymaga ír tankönyvnek is megfelelő ismeret- és élményanyag-gyűjteményt. A Gyurgyalagok a beérkező tájékoztatók és fényképek alapján elkészítették Háromszék fecske- és gólyatérképét, tájékoztatnak a szinte hétről hétre változó növény- és madárvilágról, természetvédelmi történésekről, turistautakról.
Minden bizonnyal nem csak említettek járnak-kelnek éberen a természetben, és oktatnak, nevelnek az interneten keresztül is. Tekintve, hogy ezrek kapcsolódnak be az általuk meghirdetett pályázatokba, vetélkedőkbe, kirándulásokba, a legszebb természeti fotók elkészítésébe, önként és bérmentve vállalt és végzett szabadidős munkájuk messze túlmutat a tanórákon nyújtott tudásátadáson. Illesse őket és a hozzájuk hasonló pedagógusokat, nevelőket tisztelet, kerüljenek fel ama láthatatlan érdemtáblára, amelyről nevüket letörölni éppúgy nem lehet, mint azoknak a diákoknak az emlékezetéből, akik általuk és velük együtt ismerik meg a természet és saját környezetük értékeit.