Szerethető másság Szászfaluban

Nem a tipikus, megszokott szabvány szerint megszervezni a faluünnepet, hanem a focimeccs és a sörsátor mellé zöld játékokat, ügyességi és készségfejlesztő vetélkedőket passzítani — ebből indult ki a második alkalommal megtartott szászfalusi falunap főszervezője, Kosztándi Tímea, akit pár lelkes fiatal is támogatott ebben a kezdeményezésben. — A kicsit másképp még azt is jelenti, hogy hagyományos, kézzel végezhető dolgokat, a mindennapos munkát ünnep szintre emelünk, mint a favágó vagy a tehénfejő verseny — teszi hozzá. ,,Minél többet kihozni minél kevesebből, ez az én nevelési elvem, nem hiszem, hogy csak a drága holmi, csak a készen kapott játék jó, hanem az, ami fejleszti a gyermeket" — mondja Kosztándi Tímea, aki két kisgyermek édesanyjaként belátja, megfontolandó az öregek tanácsa, fontos a véleményük. Ezért is köszöntötték a falu legidősebb lakóját, a 92 esztendős Varga Zsuzsanna nyugdíjas tanítónőt, őt Rácz Károly, Kézdivásárhely polgármestere is felkereste.

A kétnapos forgatagban volt zsákban futás, memóriateszt, alma- és szilvaevés vízzel teli tálból, zöldségfélék tapintás általi felismerése, de nem csak gyermekprogramokon lehetett derülni, a felnőttek baráti társaságai tokányfőzésben mérték össze szakértelmüket, s voltak, kik kovászos uborka híján helyi ínyencséggel, savanyított veresvízi rókagombával szervírozták azt. Az erőpróbák mellé — női és férfi kötélhúzás, favágó verseny — ízletes desszertet is tálaltak: a székely irodalom s észjárás közvetítőjeként Sántha Attila meghívottja, Muszka Sándor mondta a magáét.

— Szászfaluba szász zenészek kellenek, hiszen ők alapították ezt a falut, s ők éltek itt — vallják meggyőződéssel a magukat tiroli zenészeknek nevező, háromtagú banda tagjai, igaz, szombat délután csak ketten húzták. — Tiroli zenéket játsszunk, ,,holláriózunk" — mondja az énekes, Farkas Sándor, elárulva, hogy amikor zenéltek, a csoport harmadik tagjának, Elekes Albertnek csak a kalapja volt itt. A hétéves kora óta harmonikázó Kovács Imre szász származású, sok zenekarban játszott, ,,a német nemzetet is nagyon szerettem és szeretem" — meséli szaporán, mert éppen egy másik helyszínre sietnek. Tavaly is itt voltak, igaz, ők több falunap színfoltjai, Szászfaluban éppen a székely—szász kapcsolatok jókedvű kovácsolói.