Damokos Csaba első félideje

Damokos Csaba munkái izgalmas, sajátos színfoltként kérnek helyet Sepsiszentgyörgy kortárs képzőművészetében, jelezve egyrészt azt, hogy a dizájnerek lenyomatai az eddiginél nagyobb kultúrteret, odafigyelést kívánnának, másrészt, miként a tárlatot megnyitó Jánó Mihály művészettörténész is megjegyezte, ,,végre egy művész szeme befolyásolja környezetünket". Mert Mackó alkotásai testet öltenek Sepsiszentgyör­gyön utcanév- és jelzőtáblákként, színházi előadást, filmet vagy akár kosármeccset hirdető plakátokként, hétvégi kulturális rendezvények hirdetőiként. De bemutatja könyvterveit, belsőépítészeti látványtervek, filmek, színházi előadások díszleteinek fragmentumait, logókat, egyéni szabású bútordarabjait, lámpáit, a Magma alagsorában pedig kéttucatnyi művész barátjáról készített fotográfiái, portréi láthatóak. Damokos stílusa, formanyelve egységes, következetes és jól felismerhető, szinte arra ösztönző, hogy hétköznapjaink tárgyaira, közvetlen környezetünk elemeire érdemes ráilleszteni az alkalmazott művészet eszköztárát. És csak sajnálni lehet, hogy míg kézjegye rákerült két igényes háromszéki szállodára, az egyik sepsiszentgyörgyi kazánházat kultúrcentrummá ne­mesítő elképzelése papíron maradt.
Jánó Mihály Baász Imre egyik legjobb tanítványaként emlegette Damokos Csabát, kinek formaterveire ,,az erőteljes, de letisztult vonalritmusok, és a már-már puritán elegancia jellemző". Da­mo­kos, szintén Baászhoz kapcsolódva, utóbbinak egy mondását idézte fel, miszerint negyvenöt éves férfiember jó, ha kiborítja azt a bizonyos zsákját, s megnézi, mit pakolt addig bele, s ha van, amit érdemes visszarámolni, akkor lehet továbbmenni az úton. ,,Én kiborítottam a zsákomat, ami a falakon van, az, amit fölszedtem belőle, ebből született a kiállítás." Első félidő lefújva, jöhet a második, s az sem baj, miként Vargha Mihály fogalmazott, ha a játék végén hosszabbítás is lesz.