Országháza, a Nemzet Háza

A fogalom bevezetése arra utal, hogy az Országház építésének és rendeltetésének kezdetén valóban az Ország, a történelmi Magyarország háza volt. Felépítésében és működési rendjének kialakításában részt vett az akkori ország lakosságának a képviselete. Trianon után a világ legszebb parlamenti épülete a csonka-ország házává vált, amely a két világháború között próbálkozott megjeleníteni a nemzetközi politikai porondon is az elszakított nemzetrészek érdekeit.
A háború után viszont a kommunista diktatúrák kelet-európai megjelenésével ,,a más országok belügyeibe való be nem avatkozás" ürügyén az elszakított nemzetrészeket leírták, s ezt a politikai kurzust aztán ,,átmentette" a Medgyes-sy-Gyurcsány-Bajnai-kormány is. Ezek szerepét egyesek hiába fényezik még ma is, a tényeken nem lehet változtatni, 2004. december 5-én, a magyar szégyen napján gyakorlatilag kiiktattak bennünket, külhoni magyarokat a magyar nemzetből.
Ezt a történelmi traumát is hivatott oldani a Székely Nemzeti Tanács magyar parlamenti jelenléte. Jelzi azt is, hogy a jelenlegi magyar parlament és kormány a székelység közképviseleti testületének autonómiaprogramját támogatja, s az anyaország szerepkörét újravállalva ennek nemzetközi képviseletét is érvényre juttatja. A remények szerint erre jó alkalom Magyarország nemsokára sorra kerülő uniós elnöksége. A Nemzet Házának elnöki tisztségét is betöltő Kövér László az SZNT törekvéseinek a magyar nemzetpolitikába való illesztését is hangsúlyozta.
A jelenlévők Székelyföld területi autonómiájának létrejöt-tében a hosszú távú magyar megmaradás garanciáját látják, nem kérvén sem kevesebbet, sem többet, mint amennyi európai nemzettársainkat az autonómia kérdésében megilleti.
Ezt a gondolatot fontos nyomatékosítani, mert miközben jelképesen a nemzet budapesti házában az autonómiára esküszünk, itthon ezekben a napokban-hetekben felröppentett adminisztratív területi átszervezési tervek Székelyföld szétdarabolásának terveivé válhatnak, mint ahogyan erre immár kilencven esztendeje folyamatosan történnek kísérletek. Amíg tehát a szimbólumok világában autonómiát építünk, a román belpolitikában a takarékoskodás ürügyén az eddig kiharcolt, a még meglévő önrendelkezést megnyirbálni készülnek.