Új jelenet régi szereplőkkel (Bocsárdi-vita, második felvonás)

Mint arról beszámoltunk, a színház igazgatójának menedzseri szerződése e hónap végén jár le, a kulturális igényfelmérést azért rendelte a város, hogy felvállalható eredményeit beépítse a menedzseri elvárásokba. A kérdőívek feldolgozását december 15-re ígérte a bukaresti szakcég (mely kilencezer euróért vállalta a közvélemény-kutatást), ezért vált szükségessé Bocsárdi még csupán néhány napig érvényes szerződésének meghosszabbítása - erről kellett dönteniük tegnap a városi képviselőknek, illetve e határozattervezethez csatolták az igazgató kérését is, aki a színház megcsappant költségvetésével indokolva kérte, hagyja jóvá az önkormányzat, hogy az évadtervben előzetesen szereplő Utas és holdvilág című előadást (előállítási költsége 140 000 lej lett volna) A velencei kalmár Shakespeare-darab-ra cserélje (mely csupán 55 000 lejbe került).

Bocsárdi beadványa váltotta ki a vitát, Keresztély Irma képviselő elmondta, a testület művelődési bizottsága ellenzi a darabcserét, hiszen így a közönség az évadban nagyszínpadi előadás nélkül marad. Véleménye szerint futotta volna a színház költségvetéséből a nagytermi elődásra is, ám Bocsárdi a pénzt más jellegű szolgáltatói szerződésekre költötte, ezáltal rövidítve a produkciós költségeket - konkrétan az igazgató által újonnan kinevezett, nem főállású gazdasági igazgatóra és ügyvezető igazgatóra utalt, mint fogalmazott: "Bocsárdinak csak bizonyos költségekre van pénze, két külsőssel kötött szerződést, amelyek menedzseri tevékenysége egy részének áthárítását jelentik, ebből a pénzből lehetett volna rendezni nagyszínpadi előadást." Sérel-mezte ugyanakkor azt is, hogy a darabcserére vonatkozó beadványát az igazgató csak október 20-án iktatta, jóval miután elkezdte az előadás próbáit.
A velencei kalmár minősége, szellemi súlya kárpótol az elmaradt nagyszínpadi produkció-ért, ilyen pénzügyi helyzetben ilyen színvonalú stúdió-előadással helyettesíteni - semmi tragédia, vetette fel Kovács István, hozzátéve, különben is világszinten trend, hogy lejárt a nagyszínpadi előadások ideje, ráadásul a sepsiszentgyörgyi színházteremmel az is gond, a székekben ülő közönség a színészek bokáját látja. És nem mellékesen a művészet színvonaláért is fontos az intim tér, érvelt még. A darabcsere mellett állt ki Mădălin Guruianu képviselő is.
És bár nem tartozott a határozattervezethez, felszólalásában Bereczki Kinga a városháza által rendelt közvéleménykutatást a színházat ellehetetlenítő folyamat folytatásaként értékelte. A megtévesztett közvélemény felsorakoztatásával próbálják rávenni a színházat értékteremtő munkájának visszafogására, mert bár lehet, a magas szintű művészet csak egy számbeli kisebbséghez szól ("az elit értelmiséghez"), de kihat a közösségre, érvelt. A színháznak közösségmegtartó és húzóereje van, nem szabad a fogyasztói igényekhez igazítani, mondta, azt javasolva, hogy a kulturális fogyasztói igények felmérésének eredménye ne váljék a kultúra elfogyasztójává, a közvéleménykutatás rendeltetését változtassák meg a lakosság élethelyzetének felmérésére (megkésett ötlet, hiszen a kérdőíveket már szétosztották a felmérést végző egyetemisták és máltais fiatalok között). A közvélemény-kutatás kérdéséhez nem is szóltak többen hozzá, csupán Klárik Attila pontosított, hogy a kulturális igények felmérésének ötletével egyetértettek korábban a szentgyörgyi művelődési intézmények vezetői - így a színházéi - is.
A szavazásnál végül a darabcserére vonatkozó igazgatói kérés kivevését jóváhagyta a testület, a most már csupán a Bocsárdi szerződésének meghosszabbításáról szóló határozattervezetet pedig két tartózkodással, egy ellenszavazattal elfogadták.