Baász Imre, az egyszemélyes intézmény

A sepsiszentgyörgyi 105-ös tömbház nyolcadik emeletén, az elfelejtett s lepusztulttá vált műtermek egyikében — "a senkiföldjén" — azért tartott sajtótájékoztatót Baász Szigeti Pálma, a húsz éve elhunyt képzőművész özvegye, illetve Kopacz Attila, az Árkosi Kulturális Központ igazgatója, hogy az idei Baász-évfordulók kapcsán tartandó rendezvényeket, elképzeléseket ismertesse. Baász Imre idén lenne hetvenéves, s miként elhangzott, meg kellett halnia ahhoz, hogy értékeljék. A megemlékezések első stációjára már szombaton sor kerül, az árkosi Istálló Galériában 17 órakor emlékkiállítás nyílik, de az év folyamán kiadnak egy kétkötetetes — a grafikus Securitate általi megfigyelésének iratait is tartalmazó — emlékalbumot, őszre Árkosra pedig rézkarc alkotóműhelyt terveznek. Mi több, Kopacz Attila felvetette azt a nagyívű elképzelést is, miszerint az időközben életképtelenné vált megyeszékhelyi cigarettagyár épületében létre lehetne hozni egy Baász Imre Kulturális Központot, hasonlóra a világ civilizáltabb, a kultúrát s az alkotók szellemiségét, hagyatékát jobban értékelő térségekben számos példa van. De addig is fontos tudni: Baász Imre aradi származású képzőművészként kezdte el magasba emelni Sepsiszentgyör­gyöt, példátlan lendületének tragikus és korai halála vetett véget.