Orbán Ferenc legújabb, Evilági című albuma igazi sepsiszentgyörgyi hungarikum. Nem csak azért, mert a három éve Marosvásárhelyről megyeszékhelyünkre költözött zenész, zeneszerző – polgári foglalkozása szerint négy iskolában zenetanár – eddigi életének meghatározó, mondhatni összegző stációja, hanem azért is, mert a lemez születésénél mintegy százhúsz fős szentgyörgyi zenészregiment bábáskodott (köztük egyaránt találunk közismert muzsikusokat, illetve szárnyukat most bontogató diákokat).
Egyébként napjainkban már az is figyelemre méltó teljesítmény, hogy egy jó ügyért Orbán Ferenc képes összefogni száznál több embert, s hogy Debren-parti városunkban ennyien szolgálják a zenét. Önmagában is sokat elárul e térség kulturális potenciáljáról. A "versénekes gyűjtemény" így méltán válik azzá, aminek szánták: hangulatfestő az 550 éve város Sepsiszentgyörgy ünnepéhez.
Vagyis zene és költészet különleges egyvelege, mi több, a kilenc vers mellé Orbán Ferenc nem csak igen széles és színes műfaji skálán hullámzó dallamokat komponált, hanem egy-egy népdalt is társított. Így – a lemezen hallható sorrendben – Kányádi Sándor, Weöres Sándor, Radnóti Miklós, Illyés Gyula, József Attila, Pilinszky János, Ady Endre, Wass Albert és Farkas Árpád sorai népköltések közelségében sajátos szövegszínezetet eredményeznek. Orbán szerint azért e kombináció, mert a már létező dalokat "valamivel meg akarta fűszerezni". Első, Weöres Sándor művei alapján készített versénekes lemeze tíz évvel ezelőtt jelent meg, s a mostani albumot is az eddigiek felújításaként képzelte el, ám hogy végül ennél is több lett belőle, az már Sepsiszentgyörgy 550 éves születésnapjának számlájára írható. Az évforduló adta az ötletet, hogy újszerű kísérlettel, itteni vagy a városhoz szervesen kötődő muzsikusok hadát bevonva készítsék el e százszázalékosan szentgyörgyi albumot, lokálpatrióták, zenekedvelők örömére. A dalok életre hívásában közreműködő sereg egészen tekintélyes, a mintegy százhúsz, "bátorsággal bevontak" között félszáz zenészt és énekest, egy vonósnégyest és öt kórust találunk, s végül, de nem utolsósorban a gyermekszekcióban egy őrkői, kisebb csoportot is (Orbán roma gyermekeket is tanít a Néri Szent Fülöp-iskolában).
Dallamvilágában is sokszínű a produkció, mindenféle műfajjal találkozunk, "mi Szentgyörgyön hallatja magát": a népies, ám mégis korszerű hangzásvilág mellett lírai tételek, flamencós, funkys, bluesos, dzsesszes, klasszikus zenébe hajló beütések hallhatók. És figyelmet érdemel az album rendkívül szuggesztív és találó, szintén szentgyörgyiesített borítója, mely Ördög-Gyárfás Ágota munkája, e képek, a rajzok szerencsésen hangolódnak a zenére.
Orbán Ferenc eddigi életének legfontosabb zenei állomása a Sepsiszentgyörgynek ajánlott lemez – "a gyümölcs, a végtermék" –, a vers, a népdalok és saját világának eddigi lehetséges, legjobb szimbiózisaként; az Evilági számára azért "nemes", mert számosan szólaltatják meg mindazt, amit elképzelt, ez a lemez "erőssége". Persze, az Evilágit hallgatva fel lehet tenni a kérdést, van-e, s ha igen, miért van még mindig szükség megzenésített versekre? Az igenlő válasz mellett Orbán Ferenc úgy véli, azért is kell a versének – miként a "profik" is vallják –, mert sokan azt hallgatva kezdenek el érdeklődni költők s világaik iránt, versesköteteket emelve le a polcról, ezt saját diákjainál is tapasztalta. "Porosodó könyvek" korában amolyan ajtónyitogató szerep hárul tehát az énekelt versre, arra jó, hogy ismeretlen, belső utakra terelje a nyitott lelkű embereket...
