Sátorvárosok a templomkertben

Kívülről csak annyit látni, hogy nagy a nyüzsgés az udvaron, aki azonban betér a mindenki számára nyitott kapun, valójában a Szentföldre lép, a nagyobb diákok, felnőtt segítők, pedagógusok irányításával minden sátorban Krisztus életének más-más helyszínét elevenítették fel – és minden alakuló törvénykönyvben a szeretet volt a legfőbb parancs. Senki nem kérdi, hogy ki honnan jött, egyáltalán katolikus-e – örülnek annak, hogy a 150 állandó hittanórás gyermek mellé került ugyanannyi barát, akivel együtt építkezhetnek lélekben. Talán ez a siker titka – de az is, hogy a sok kicsi mellé odaálltak a nagyok is, és van, aki a munkában, futkosásban kifáradt apróhadnak ebédet adjon.
A parókia a megyei ifjúsági igazgatóságnál és a megyei tanácsnál pályázott támogatásért, de kérés nélkül is ajánlottak segítséget cégek, magánszemélyek – ki gyümölcsöt, ki néhány lejt, ki a két kezét a konyhában. Az együvé tartozás jelmondatának megvalósításához sem az ötlet, sem a jókedv nem hiányzott. Péntek délután a ráérő szülőket várják a kertben, illetve az emlékezetes tanításokat hordozó városokban, szombaton Csíksomlyóra kirándulnak a mozgékonyabbak, vasárnap hálaadó misével zárul az együttlét.